Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Egy október 24-i ESA bejelentés szerint négy (korábban Szojuz, illetve Ariane-6 startra jelölt) Galileo helymeghatározó és navigációs műhold a SpaceX vállalat Falcon-9-es rakétájával kerülhet pályára 2024-ben. Mint az ismert, az orosz–ukrán háború oda-vissza szankciós hullámai nyomán a kourou-i Szojuz startokat végző orosz személyzet hazament, az Ariane-6 rakéták bemutatkozása pedig folyamatosan késik. (Lásd mozaikunk következő részét.) Ezért most úgy tervezik, hogy – a Galileo program története során először – a műholdak amerikai rakétával, amerikai földről fognak indulni. A négy műhold indításához két Falcon-9-re lesz szükség.
Október 25-én jelentette be a brit űrügynökség, hogy egy olyan szerződést írtak alá az Axiom Space-szel, melynek értelmében majd egy brit űrhajós dolgozhat két hetet a Nemzetközi Űrállomáson. Az ügylet a svéd és lengyel szerződéshez hasonló kereskedelmi megállapodás, melyet az ESA is támogat. A londoni űrügynökség a tervezett kísérletekről annyit közölt, hogy azok leginkább az űrstratégiájukban meghatározott öt területről fognak kikerülni. Ezek a mesterséges intelligencia, a biológiai mérnökség, a távközlés, a félvezetők és a kvantumtechnológia.
Arra nézve, hogy ki lehet az űrhajós, nem hangzott el semmi. Annyi mindenesetre biztos, hogy az eddigi két brit űrhajós – a most 60 éves Helen Sharman (1992, Mir, 8 nap) és az 51 éves Tim Peake (2015, ISS, 186 nap) már befejezték űrhajós karrierjüket. Az is tudható, hogy a legutóbbi ESA űrhajós válogatáson Rosemary Coogant (32, asztrofizikus, balra) a karrierűrhajósok, Meganne Christiant (36, anyagtudományi mérnök és légkörfizikus, jobbra) a tartalék űrhajósok közé válogatták be. A korábbi svéd és lengyel példa alapján talán közülük kerül ki a kéthetes „nemzeti-kereskedelmi űrrepülés” résztvevője. Ha így lesz, akkor az első után a harmadik brit is nő lesz a világűrben.
Az olasz Tyvak International s.r.l. által vezetett konzorcium egy 4,5 millió eurós megbízást kapott az Európai Űrügynökségtől, egy orbitális szervizképességet demonstráló nanoműholdra. Az október 25-én bejelentett tervek szerint a kisméretű űreszközt az ESA jelenleg fejlesztés alatt álló Space Rider nevű, személyzet nélküli, kisméretű űrhajója (képünkön) juttatná majd pályára. A Tyvak nanoholdja ezek után körberepülné, megközelítené, megvizsgálná a Space Ridert – ezzel demonstrálva azt a fajta mozgékonyságot, mely nélkülözhetetlen egy szervizrobot alacsony Föld körüli pályán történő működésekor. Az olasz vállalat által vezetett konzorcium tagjai között találjuk a Torinói Műszaki Egyetemet, a Padovai Egyetemet, a StellarProject s.r.l.-t, és további olasz vállalkozásokat.
(Folytatjuk!) Kapcsolódó cikkek:
Ahogy arról korábban már többször is írtunk, az ESA Space Rider automatizált gyógyszerészeti, orvosbiológiai, biológiai, fizikai és anyagtudományi kísérleteket végezne alacsony pályán (LEO). A lifting body űreszköz küldetése végén űrrepülőgép-szerűen jutna át a légkör felső részén, majd – miután sebessége jelentősen lecsökkent – irányítható paplanernyővel landolna Kourou-ban, vagy az Azori-szigeteken található Santa Maria szigeten. A műszaki-hajtómű egységgel együtt 8 m hosszú, 4900 kg induló tömegű eszköz hasznos terhelése 620 kg. Az eszköz a visszatéréskor maximum 2850 kg, leszállási pontossága pedig 150 m lehet. A Space Rider bemutatkozását jelenleg 2025 második felére várjuk.
Hordozórakéta-válság Európában
Tizenhét űrhajósjelölt
Európa űrhajósjövője
A második svéd
Európai mozaik – 2023. július (1. rész)
Európai mozaik – 2023. július (2. rész)
Hivatalos: lengyel űrhajós az Axiommal
Európai mozaik – 2021. május (1. rész)
Európai mozaik – 2023. augusztus (1. rész)
Európai mozaik – 2023. október (2. rész)
Ha a műholdas navigáció jövőjébe szeretnénk betekintést nyerni, akkor érdemes az Európai Űrügynökség (ESA) Navigációs Laboratóriumának tevékenységei közé pillantanunk kicsit. 
