Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Hordozóeszközök
Most már biztosan 2024 második negyedévére csúszik az Ariane-6 első repülése. Miután idén júliusban le kellett állítani egy hot-fire tesztet, annak ismétlését augusztus 29-re tervezték, ám egy másnapi Arianespace–ESA közös sajtókommüniké szerinte ezt szeptember 5-ig elhalasztják. A hírben az a szomorú, hogy itt még mindig csak a központi fokozat Vulcan 2.1-es hajtóművének „néhány másodperces” működtetéséről volna szó – hol van még a teljes időtartamú próba…
A fenti hír tovább növeli az „európai indításikapacitás-krízist”, melyet a Szojuz (közepes) rakéta orosz üzemeltető személyzetének Kourou-ból történő levonulása, illetve a Vega-C könnyű rakéta decemberi kudarca okozott. Ezt csak tetézte, hogy közben Európa elhasználta az utolsó Ariane-5-ös nehézrakétáját, a 6-os pedig (mint látjuk) még nagyon messze van a bemutatkozástól – a szolgálatszerű üzemről nem is beszélve. Áthidaló megoldásként július 1-jén az Euclid űrteleszkópot a SpaceX Falcon-9-ese indította, és élő szerződés van a Hera–Juventus kettős 2024-es Falcon-9 startjára is (lásd mozaikunk folytatásában). Ugyanakkor már folynak a tárgyalások a SpaceX-szel arról, hogy Falcon-9-esek indíthatnák az EarthCARE földtudományi, illetve több Galileo helymeghatározó és navigációs műholdat. Eközben a 37. Amerikai Kisműholdas Konferencián egy augusztus 7-én tartott prezentációban már az szerepelt, hogy a CURIE legkorábban 2024. április 1-jén indulna egy Ariane-6-tal. A CURIE (Cubesat Radio Interferometry Experiment) egy NASA műholdacska, melyről korábbról tudjuk, hogy több nano- kisműholddal együtt az Ariane-6 első, kísérleti repülésén kerülne pályára (valószínűleg ingyen – a szerző megj.).
Megkezdődött az ESA Space Rider programjának validálási és tesztelési fázisa. A cél a 2025. harmadik negyedévi első orbitális repülés. Ahogy arról korábban már írtunk, a Space Rider az öreg kontinens többször felhasználható űreszköze lesz. Nem neveznénk űrrepülőgépnek, sokkal inkább egy felhajtóerőt termelő testre (lifting body) emlékeztető, csupa szárny szerkezet. Az automatikus teherszállító orbiter nagyjából két kisebb személyautó méretével vetekedne. Starttömege elérheti a 4900 kg-ot, ebből 800 kg lehet a hasznos teher (alacsony Föld körüli pálya esetén).
Az űreszköz akár 60 napig keringhetne a Föld körül, miközben súlytalansági kísérleteket végezhetne, esetleg kis műholdakat lökhetne önálló pályákra. Az űreszköz Kourou-ból startolhat egy Vega-C rakéta csúcsán. A Rider két részből áll. A visszatérésre is alkalmas, többször felhasználható „lifting body” tartalmazza az avionikai rendszereket és a hasznos terhet, míg az AVUM nevű, egyszer használatos műszaki egységben található a hajtómű, a navigációs és kommunikációs berendezések. A visszatérő egység az aerodinamikai fékezés után, mintegy 5 km magasan nyitja ki manőverezésre képes, nagy siklószámú ejtőernyőjét, mellyel 150 m pontos leszállásra lesz képes. A karbantartási munkák után a „lifting body” további legalább öt újabb repülésre lesz alkalmas.
A koncepciót és a rendszer működését bemutató videó. (Forrás: ESA / YouTube)
(Folytatjuk!) Kapcsolódó cikkek:
Hordozórakéta-válság Európában
Euclid és Hera: Falcon-9-cel
VA261: az Ariane-5 búcsúja
Európai mozaik – 2021. május (1. rész)
A legnagyobb költségvetés
Európai mozaik – 2023. augusztus (2. rész)
Ariane–5 (és Szojuz) már nincs, Ariane–6 még nincs, egyedül a legkisebb európai hordozórakéta, a Vega tartja a frontot. Annak is csak a régebbi változata.
