Mint látni fogjuk, nem véletlenül a szárnyas lóról elnevezett Pegasus rakéta első repülésére 1990. április 5-én került sor.
Bár az alapötlet a repülés és űrhajózás történetében több vázlaton is megjelent korábban, mégis a huszadik század utolsó évtizedére valósult meg az űrrakétát hordó repülőgép koncepciója.
A Pegasus repülési profilja.
Az alapprobléma nyilvánvaló. Egy hordozórakéta első fokozata óriási tömegű üzemanyagot és oxidáló anyagot használ fel már az első pár kilométeren az emelkedéshez és a gyorsításhoz. Amennyiben legalább ezt az első néhány kilométert repülőgép-hajtóművel tehetné meg, akkor az oxidáló anyag (oxigén) a légkörben rendelkezésre állna, nem kéne „cipelni”. Bár az emelkedés sebessége azonos magasságon a második esetben jóval kisebb lesz, mint az első esetben, a nyereség mégis óriási. Sokkal kisebb méretű rakétát kell építeni azonos tömegű hasznos teher világűrbe juttatásához. Van a dolognak még egy szépsége. Ez pedig az, hogy – legalábbis elvileg – szinte minden (elegendő hosszúságú futópályával rendelkező) repülőtérről elindulhat egy ilyen rakétahordozó repülőgép! Nem kell tehát még egy kisebb méretű űrhajózási hordozórakétához is drága és bonyolult indítóközpontot építeni, – pláne üzemben tartani! Ne feledjük, hogy egy űrközpontból nem indul naponta több rakéta, mégis fenn kell tartani az infrastruktúrát az indítások között. Egy repülőtér viszont repülőtérként funkcionálhat, és csak alkalmanként kell űrrepülőtérré válnia.
Az első Pegasust bemutatják a sajtónak és az Orbital dolgozóinak.
Nos, a fenti gazdasági előnyöket felismerve kezdte meg közel 30 éve az amerikai Orbital cég a Pegasus hordozórakéta fejlesztését. Az eredeti Pegasus, és a későbbi Pegasus-Hybrid egyaránt háromfokozatú szerkezet volt. Az első fokozat az Orion-50S nevű cső volt, szárnnyal és vezérsíkokkal. Erre szerelték az Orion-50 nevű második, majd ahhoz az Orion-38 jelű harmadik fokozatot. Az eredeti Pegasusból négy példányt indítottak. További kettő Pegasus még egy negyedik – HAPS jelű – gyorsító fokozatot is tartalmazott. (A két HAPS-es repülés teljes kudarc volt. Az egyik az első fokozat kései leválása, a másik a HAPS fokozat nem megfelelő működése miatt.)
Pegasus egy B-52 jobb szárnya alatt.
Indítás egy B-52-ről.
A hatodik Pegasus repülés már a Pegasus-XL bemutatkozása volt. Az XL-ben nagyobb méretű első és második fokozatot használtak. Ezek típusjele Orion-50SXL és Orion-50XL lett. Az XL-nek a hátsó szekcióját is áttervezték. Ezzel lehetővé vált, hogy az addig a NASA B-52 „békés bombázójának” szárnya alól indított Pegasust ezentúl az Orbital saját, Lockheed L1011 TriStar repülőgépének törzse alól indítsák. (A repülőgépet 1974-től az Air Canada használta C-FTNJ lajstromjellel utasszállítóként, majd 1992 májusában vásárolta meg az Orbital, mely átfestette, belsejét lecsupaszította, alsó részét megerősítette, és átnevezte „Stargazer”-nek.)
L1011-re függesztve.
Indítás L1011-ről.
A Pegasusok indítására összesen hét lehetőséget teremtettek. Indultak az Amerikai Légierő (USAF) Edwards és Vandenberg Légibázisairól, a Cape Canaveral-i bázisról, a NASA közeli Kennedy Űrközpontjából és a wallops-szigeti űrközpontból, a hadsereg Kwajalein-atollon (Marshall-szigetek) lévő repülőteréről, valamint a Gran Canaria repülőtérről (Kanári-szigetek) is. Összesen 42 Pegasus indult 1990 áprilisa és 2013 júniusa között. Ezek közül négy volt Pegasus, kettő Pegasus-HAPS, négy Pegasus-Hybrid, öt XL + Hybrid kombináció, és 27 – a legsikeresebb – Pegasus-XL. Összesen hat Pegasust indított B-52, a többit az L1011. Az indítások közül három volt teljes kudarc, három „részben sikeres” minősítést kapott (például kissé alacsonyabb pályára került a műhold), a maradék 36 viszont teljes siker volt.
Egy Pegasus, hasznos terhével (a NASA IBEX műholdjával) a tisztaszobában. (Képek: Orbital, NASA)
A Pegasusok még legalább 2017-ig szolgálatban maradnak. Örökségük akkor sem vész el – a tapasztalatok és technológiák egy része megjelenik a jelenleg fejlesztés alatt lévő Stratolaunch rendszerben. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A SORCE a Napot vizsgálja
Elindult a GALEX!
Tízszeres hangsebességet ért el az X-43A
DART: fél(?)siker
Új amerikai mikroműholdak
Pályán az AIM
Ionoszféra-figyelő katonai műhold
Elindult az IBEX
Úton a NuSTAR röntgentávcső
Újra szárnyalt a Pegasus
LauncherOne
Légi start – amilyen még nem volt
25 éve használnak Pegasus rakétákat (nasaspaceflight.com)
Addig nem startolhat semmi Cape Canaveralről, amíg meg nem javítják az elromlott radarberendezést.
