A jó hír az, hogy már csak két hónapot. Így az ESA eredetileg 2009-re, majd 2011-re, 2013-ra, végül 2016. januárra tervezett marskutató szondája 2016. márciusban végre elindulhat.
A korábbiakhoz képest rövid csúszást ezúttal nem anyagi, hanem technikai természetű hiba okozta: a leszállóegység hajtóművében találtak két, nem megfelelően működő érzékelőt. A késés ellenére a szonda indítása még belefér a 2016-os indítási ablakba (ellenkező esetben több mint két évet kellene várni az újabb indítási lehetőségre). A start kitűzött dátuma március 14.
Az ExoMars az európai és az orosz űrügynökségek, az ESA és a Roszkoszmosz közös programja. A küldetés két része a Trace Gas Orbiter (TGO) nevű keringő, valamint a 600 kg tömegű Schiaparelli leszállóegység, amely simán ereszkedik le a vörös bolygóra. A TGO küldetését öt évre tervezik, eközben azokat a nyomokban előforduló légköri gázokat fogja vizsgálni, amelyek jelenléte az esetleg jelenleg is előforduló biológiai vagy geológiai aktivitásra utal.
A Trace Gas Orbiter és a Schiaparelli a szétválás utáni pillanatokban. (Fantáziakép: ESA / ATG medialab)
A Schiaparelli három nappal a Mars elérése előtt válik le a TGO-ról, hogy 21 000 km/h sebességgel belépjen a bolygó légkörébe. Az ejtőernyővel leereszkedő modult az ereszkedés végén, 2 méter magasságig folyékony hajtóanyagú fékezőrakéták lassítják 5 km/h sebességre (ezekben a fékezőrakétákban találták a sima leszállás sikerét veszélyeztető, ezért a késedelmet okozó hibás szenzorokat). Onnan az eszköz a felszínre pottyan, az ütés erejét a beépített, összeroncsolódó szerkezet tompítja. A leszállás nyolc percig tart, a kijelölt leszállóhely a Meridiani-síkságon van.
A hibás szenzorok csak kiegészítő adatokat továbbítottak volna, működésük nem létfontosságú. Ezért az ESA szakemberei úgy döntöttek, hogy nem cserélik, hanem egyszerűen eltávolítják azokat. Így sikerül beleférni a március 14–25. között „nyitva álló” indítási ablakba. A Föld és a Mars relatív helyzete miatt egyébként a márciusi indítással ugyanúgy októberben érkezik az ExoMars a vörös bolygóhoz, mintha januárban indulna. A szondát Bajkonurból indítják, Proton hordozórakétával.
Az ExoMars szonda két egységének (Trace Gas Orbiter és Schaparelli) vibrációs tesztje a Thales Alenia franciaországi üzemében. (Kép: ESA / S. Corvaja)
A Schiaparelli elsősorban a leszállás technológiáját van hivatva kipróbálni, ezért tudományos műszerezettsége meglehetősen korlátozott. Leszállás közben a légkörre vonatkozó adatokat gyűjt, majd a leszállás után rövid ideig, amíg az akkumulátorai töltése engedi, környezeti adatokat mér. A továbbiakban a fedélzetén elhelyezett lézertükör távmérési programok célpontja lesz. A TGO az első napokban a Schiaparelli adatait továbbítja a Földre, ezután kezdi meg önálló légköri kutatásait. Ha minden jól megy, az ExoMars porgram 2018-ban egy rover és egy műszeres platform felszínre juttatásával folytatódhat. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az ExoMars műszereinek kiválasztása
Az első közös NASA-ESA Mars Orbiter műszerei
Zöld utat kapott az ExoMars program
ExoMars: tovább halasztva?
Mintahozó küldetés a Marshoz - majd egyszer...
Az oroszok beszállnak az ExoMarsba
50 éves a Proton
Két hónappal később indul az ExoMars (ESA)
Két hónappal később indul az ExoMars (Spaceflight Now)
Az utóbbi években főként a leszállóegységeknek jutott a marsi felfedezések rivaldafényéből, pedig a teljes felszínre vonatkozó ismeretek többségét a keringőegységek gyűjtik a vörös bolygóról.
