Új csillagászati objektumot kapott távcsővégre a közel egy éve pályán lévő európai csillagászati kutatóműhold, az Integral.
2002. október 17-én indították az Univerzum legvadabb objektumainak vizsgálatára tervezett európai csillagászati műholdat. Az Integral (International Gamma Ray Astrophisical Laboratory) főleg az elektromágneses sugárzás legnagyobb energiájú tartományában, a gamma-sugárzást méri, de képes röntgen és optikai megfigyelésekre is. A nagyenergiájú sugárzásokat detektáló műhold első célpontja a 2003. január 29-én észlelt IGRJ16318-4848 jelű objektum volt. Pontos távolsága egyelőre nem ismert, de biztosan galaxisunk része. Sőt, ennél többet is feltételezhetünk róla: egy neutron-csillag vagy fekete-lyuk és egy nagy-tömegű csillag szoros kettős rendszere. Ismert jelenség, hogy ezeknél az egzotikus párosoknál a neutron-csillag vagy fekete lyuk, azaz a nagyobb tömegű objektum „elszívja” a csillag anyagának egy részét, ami körpályán bespirálozik a kompakt objektumba, s elnyelődik. Eközben az anyag „halálsikolya”-ként az elektromágneses spektrum egész tartományát lefedő, különböző hullámhosszú sugárzást bocsát ki magából. Kozmikus környezetünkben mintegy 300 hasonló szoros kettős rendszer található, ám ez esetben mégis különleges felfedezésről van szó. Feltételezhető ugyanis, hogy a fekete-lyuk vagy neutroncsillag közeléből jövő sugárzást blokkolja a környezetében lévő hatalmas gázfelhő. Mivel az alacsonyabb energiájú sugárzást elnyeli ez az anyag, így ezeken a hullámhosszakon „láthatatlanná” válik az égitest, így történhetett, hogy eddigi távcsöveinkkel nem sikerült felfedeznünk. A nagyenergiájú sugárzást ezzel szemben nincs, ami leárnyékolná, így az ebben a tartományban érzékeny műhold, az Integral könnyedén megpillanthatta a bizarr objektumegyüttest. Az elmélet igazolására egy másik röntgentartományban érzékeny műhold az ESA XMM-Newton űrtávcsövét használták. Mivel ez a műszer is nagyenergiájú tartományban mér, le tudta ellenőrizni az Integral eredményit, s az elmúlt februárban valóban ki tudta mutatni a masszív kozmikus objektumot körülölelő hideg gázfelhőt, amely körülbelül akkora kiterjedésű, mint a Föld pályája a Nap körül – így takarva el a központi objektumot. A hideg gázburkok anyaga feltehetőleg a kettős rendszer nagytömegű kísérőcsillagának csillagszele, amelyet a fekete-lyuk magához szippant. Ez sűrű burokként veszi körül, s a belsőbb részekről áramló energiát elnyeli. Innen csak a legtöbb energiával, legalább 10 keV rendelkező fotonok szabadulhatnak. Ez magyarázza azt, hogy a korábbi, alacsonyabb energiatartományban érzékeny vizsgálatok során nem sikerült felfedezni ezt az objektumot, röntgen és gamma-sugár detektorok pedig még nem voltak elég érzékenyek. Érdekes kérdés, hogy az ilyen típusú rendszerek mennyire elterjedtek az Univerzumban. Az XMM-Newton és az Integral azóta két újabb hasonló típusú objektumot fedezett fel… Forrás: www.spaceflightnow.com
Több mint egy éve, 2002. augusztus 15-én hallgatott el örökre a CONTOUR űrszonda, amely egy üstökös magját közelítette volna meg. A kudarc okait kereső vizsgálóbizottság a napokban hozta nyilvánosságra eredményeit, és négy lehetséges okot említ az űrszonda elvesztésére. 
