A Hubble Űrtávcső segítségével első alkalommal sikerült megfigyelni, amint az egyik távoli „forró Jupiter” légköre erősen párolog a közeli csillag hatására.
A Hubble Űrtávcső spektrográfiai műszerének segítségével (Space Telescope Imaging Spectrograph, STIS) szenzációs felfedezést tett egy többségében európai csillagászokból álló kutatócsoport. Sikerült megfigyelni ugyanis, amint egy „forró Jupiter” típusú, csillagjához közel keringő exobolygó légköre a világűrbe párolog. Elképzelhető, hogy a folyamat végeredményeként csak egy sűrű mag marad majd meg a jelenlegi bolygóból, amint légkörét a közeli csillag forrósága miatt elveszíti.
A „forró Jupiterek” mind csillagjukhoz nagyon közel keringő gázóriások. A HD 209458 jelzésű csillag körül 7 millió kilométer távolságban kering bolygója. (Összehasonlításképpen a Merkúr 57,9 millió kilométerre kering a Naptól.) Tömege a Jupiterének kétharmada, átmérője pedig 1,3-szerese. Mindazonáltal a felfedezés nem újkeletű, hiszen ez az eddigi egyetlen exobolygó, amelynél légkör jelenlétét sikerült kimutatni, sőt spektroszkópiai megfigyeléseket is végeztek, mindez szenzációs bejelentés volt még 2001. november 27-én.
A bolygó légkörének megfigyelését az teszi lehetővé, hogy keringési síkja majdnem a látóirányunkba esik. A gázóriás keringése során áthalad a csillag előtt, s ilyenkor kitakar belőle egy darabot, áthaladása tehát a csillag fényváltozásában kimutatható. Amint azonban fénye áthalad a bolygó légkörén, a csillag színképét kismértékben megváltoztatja, így sikerült például a légkör alsóbb rétegeiben nátrium jelenlétét kimutatni.
A mostani felfedezés a bolygó körüli hirdogén kimutatásáról szól. A jelenlegi megfigyelések szerint kiterjedt, magas hőmérsékletű hidrogén légkör veszi körül a bolygóóriást, amely mintegy mintegy 200.000 km-es nagyságú és folyamatosan szökik el az űrbe. Ugyanakkor a bolygókat körülvevő hidrogénkorona önmagában véve természetes jelenség. Mivel a hidrogén a legkönyebb elem, ez alkotja a légkör legkülsőbb rétegeit, ilyen hidrogénkoronája Földünknek is van. A HD 209458b bolygót azonban az teszi különlegessé, hogy sokkal nagyobb mértékű a légköri szökés üteme.
A közeli csillag magas hőmérséklete ugyanis felmelegíti a légkört, így a hidrogén, mint legkönyebb elem hamar eléri a szökési sebességet, amivel a bolygó gravitációs vonzását le tudja küzdeni és elszökik. A gázóriás tehát folyamatosan veszít atmoszférájából. A közeli csillag hatására az illószféra természetes párolgása katasztrofikus mértékben felgyorsul és sokkal intenzívebben veszít anyagot légköréből. Az összetevők úgy szöknek el, mintha erősen párologna az illószféra.
A bolygó 3,5 nap alatt kerüli meg központi csillagát, légkörét pedig üstököscsóvaként húzza maga után. A jelenlegi becslések szerint másodpercenként 10.000 tonna anyagot veszít légköréből vagy akár többet is. Valószínűsíthető, hogy tömegének nagy részétől már sikerült „megszabadulnia”.
A jelenségre, hogy a bolygó kiterjedt légkörcsóvát húz maga után az áthaladáskor felvett fénygörbe alapján következtettek. Amennyiben ez a feltételezés helytálló, magyarázatként szolgálhat a „forró Jupiterek” létrejöttére és fejlődésére – az egyik legrejtélyesebb kérdésre az exobolygók tudományában.
Kapcsolódó cikkek:
Felfedezték minden idők legtávolabbi bolygóját (1. rész)
Felfedezték minden idők legtávolabbi bolygóját (2. rész)
Kapcsolódó linkek:
Exobolygók almanach-ja
A Nature-ben megjelent teljes cikk
Szenzációs bejelentés az első naprendszeren kívüli bolygólégkör felfedezéséről
A legújabb földkörüli pályára készülő infravörös űrobszervatórium már a floridai Kennedy Űrközpontban vár a startra.
