Óriási ugrás az adattárolásban: márciusban eljutott a Holdra egy adattároló eszköz. Bebizonyosodott, hogy a technológia működik.
A cipősdoboz méretű eszköz minden különösebb felhajtás nélkül bizonyította működőképességét. Szakemberek szerint a bizonyíték a lehető legjobbkor jött, mert a világ egészén tárolt adatok mennyisége néhány évenként megduplázódik, a földi adatközpontok a túlélésükért küzdenek. Az eszköz az IM–2 (Intuitive Machines–2) szondával a NASA holdi kereskedelmi szállítási programja (CLPS, Commercial Lunar Payload Services) keretében jutott el a Holdra. A Holdra küldött adattárolót a Lonestar Data Holdings készítette, együttműködő partnere volt a Phison cég. Utóbbi műszaki vezetője, Sebastien Jean a Space Review portálon foglalta össze a kísérlet jelentőségét, tanulságait és a feltáruló lehetőségeket.
A Lonestar Data Holdings adatközpontja (fekete doboz) az IM–2 leszállóegységen jutott el a Hold felszínére. (Kép: Lonestar Data Holdings)
Az adatközpontok világűrbe telepítése sci-fiként hangzik, de nem az, a lépést kikényszerítő fejlemények nagyon is valóságosak. A mesterséges intelligencia (AI), a felhőalapú számítások és a dolgok internete (IoT) technológiák minden eddiginél hatalmasabb adatfeldolgozó és adattároló kapacitást igényelnek, ezért a földi adatközpontok folyamatos bővítésére van szükség. Becslések szerint az adatközpontok kapacitása 2030-ra megháromszorozódhat, az AI-kapacitás 3,5-szeresére nőhet, ami a teljes igény háromnegyedét teszi ki.
Eközben a földi adatközpontok súlyos korlátokkal szembesülnek. Egy 2024-es EPRI (Electric Power Research Institute) tanulmány szerint az adatközpontok 2030-ra az USA teljes villamosenergia-termelésének 9%-át fogják felhasználni, ami a jelenleginek kétszerese. A földi adatközpontok megterhelik az elektromos hálózatokat, értékes földterületeket foglalnak el és sok millió liter vizet használnak fel az eszközök hűtésére, ami fenntarthatatlan fejlődéshez vezet. Emellett a földi adatközpontok ki vannak téve a természeti katasztrófáknak, valamint a rosszindulatú kiber- és fizikai támadásoknak. A kritikus adatokat a Holdon vagy Föld körüli pályán lehet tárolni, ahol nincsenek kitéve hasonló fenyegetéseknek.
A szerző rámutat az űradatok feldolgozásának fontos szűk keresztmetszetére. Egyre erőteljesebben támaszkodunk a földmegfigyelési adatokra, de a technológia fejlődésével ez rohamosan növekedő adatmennyiséget jelent, amit a műholdakról a Földre kell továbbítani. A mikrohullámú adatátvitelnél a korlátozott sávszélesség jelenti a szűk keresztmetszetet, lézeres adattovábbításnál viszont a felhőzet.
A szerző véleménye szerint az adatközpontok Holdra telepítése több szempontból is megbízható és ellenálló alternatívát jelent. A Holdon az adatközpontoknak nincs szükségük vízre a hűtéshez. Nem használnak véges energiaforrásokat, csak a mindig jelen lévő napenergiát, nem foglalnak el értékes földterületeket és nem járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. Egyszerűbbek a jogi és szuverenitási problémák, az adatközpontok pedig a támadás kivitelezhetőségének nehézsége miatt kevésbé vannak kitéve fizikai támadásoknak. A lézeres adattovábbításnak nincsenek fizikai korlátai.
Előnyös, ha az űrből megszerzett (elsősorban földmegfigyelési) adatokat az űrben dolgozzák fel és tárolják, illetve csak szükség esetén a szükséges mennyiségű adatot továbbítják a Földre. Ezáltal jelentős adatátviteli kapacitás szabadítható fel az olyan alkalmazások javára, amelyek számára nélkülözhetetlen a folyamatos adatkapcsolat (katasztrófahelyzetek kezelése, nemzetbiztonsági feladatok, IoT, AI és hasonlók).
A Hold felszínének előnye az izoláció nyújtotta biztonság, mert sokkal nehezebb egy kiber- vagy fizikai támadás kivitelezése. Ezért a Hold ideális helyszín lehet a kritikus történelmi archívumok és különböző létfontosságú információk tárolására. Így a holdi adattároló egyfajta biztonsági háttértárolóként működhet, ahonnan a földi adattárolók meghibásodása vagy megrongál(ód)ása esetén az adatok helyreállíthatók.
Természetesen a Földön kívüli adattárolás komoly kihívásokat is jelent. Komoly probléma, hogyan lehet az űrben hatékonyan megszabadulni a termelődő hulladékhőtől. (Erről a hasonló problémákat sikerrel megoldó hazai szakemberek is bőven tudnának mesélni. – B.E.) Emellett gondoskodni kell az eszközök megfelelő sugárvédelméről. Jelentős az eszközök Holdra telepítésének költsége, még akkor is, ha a rakétaindítások piacán az árak csökkenő tendenciát mutatnak. Nehézségekbe ütközik az esetleges javítás, az eszközöknek pedig rendkívüli mértékben autonómoknak kell lenniük.
Mindamellett, a cikk szerzője optimista, a nehézségeket legyőzhetőnek tartja, sőt az adatközpontok Holdra telepítését csak az első lépésnek tekinti.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
IM-2: leérkezés, oldalra borulás
Miskolc az űrkutatás térképén
Egy 50 éves álom: naperőművet a világűrbe!
The future of data storage? Look up (The Space Review)
Napfénnyel hajtott, a levegőben lebegő parányi eszközök segíthetnek a felsőlégkör kutatásában.
