Az ESA-nál már tesztelik az első, 3D nyomtatási technológiával készített antennát.
Az Európai Űrügynökség (ESA) kompakt antennákat tesztelő laboratóriumában (Compact Antenna Test Facility) megkezdték az első, az ESA-nál 3D nyomtatással készített kétreflektoros (ún. Cassegrain-reflektoros) antenna rádiófrekvenciás tesztelését. (A 3D nyomtatás űrtechnológiai alkalmazási lehetőségeiről az ESA Bulletin legutóbbi, 163. számában jelent meg részletes cikk, lásd korábbi ismertetőnket.)
A 3D nyomtatással készült antenna az elektromágneses süketszobában. (Kép: ESA / G. Porter)
A képen látható kétreflektoros antenna lényege, hogy a tápfej a paraboloid felületű fő reflektor közepén vágott nyíláson keresztül benyúlva megvilágítja a segédreflektort. Ez három tartóval a fő reflektor közepére erősített segédreflektor főreflektor felé néző oldala hiperbola felületű, így a rádióhullámokat a főreflektorra tereli. A Cassegrain-reflektor nevét onnan kapta, hogy az elemek elrendezése hasonló geometriájú, mint az optikai elemeké az ilyen típusú csillagászati távcsöveknél, jóllehet ott a fény éppen ellenkező irányba halad, mint itt a rádióhullámok.
Az egész antennaegységet, tehát a tápfejet, a két reflektort és a tartókat egyetlen egységként polimerből állították elő a 3D nyomtatóval, majd rézzel vonták be a kívánt rádiófrekvenciás tulajdonságok elérése érdekében. A műholdakon való használathoz még további fejlesztésekre lesz szükség, egyelőre a fő cél az olcsó 3D nyomtatással előállított eszköz rádiófrekvenciás tulajdonságainak vizsgálata. A szakemberek elégedettek a tesztek eredményeivel.
A svájci Swissto12 cég két különböző antennát állított elő és látott el a speciális rézbevonattal. Következő lépésként bonyolultabb geometriájú és magasabb frekvenciákon is működő eszközöket szándékoznak készíteni. Végső céljuk az, hogy a földmegfigyelés és különböző tudományos műszerek céljaira űrkvalifikált minőségű terméket gyártsanak.
A rádiófrekvenciás tesztelésre használt berendezés kívülről nézve zárt fémdoboz, vagyis egy ún. Faraday-kalicka, így kívülről semmilyen elektromágneses sugárzás sem tud a belsejébe hatolni. Belső falát a különleges, kemény, szivacsszerű habból kialakított „szögletes tüskék” borítják, amelyek minden rádióhullámot elnyelnek. A falakról tehát nem lép fel visszaverődés, így a behelyezett eszközt, alkatrészt valóban az űrt szimuláló körülmények közt vizsgálhatják. (Kép: ESA / Guus Schoonewille)
Az antenna tesztelését az ESA ESTEC technológiai központjában végezték a hollandiai Noordwijkban, ahol több különböző méretű rádiófrekvenciás süketszoba áll rendelkezésre, a 3D-nyomtatott antennát a legkisebb ilyen kamrában tesztelték.
Az ESA legnagyobb „rádiófrekvenciás süketszobája”, a Maxwell-kamra 9 méter magas, így abban komplett műholdak is vizsgálhatók. (Kép: ESA / Guus Schoonewille) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Megjelent az ESA Bulletin 163. száma
Lehet 20 százalékkal olcsóbban?
Vegetáriánusok előnyben
Tesztelik az első „igazi” Galileo holdat
Légkörkutató CubeSatok
3D nyomtatással készült antenna (ESA)
A Swissto12 cég honlapja
Az ESA antennatesztelő laboratóriumáról
Űrkutatási fejlesztésnek köszönhetően egyszerűsödhet és hatékonyabbá válhat a repülőtéri biztonsági ellenőrzés.
