Szeizmométeres és műholdas távérzékelő módszerek kombinálásával lehetővé válik távoli, elhagyatott vidékeken is a földcsuszamlások detektálása.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért érdekes ez, amikor amúgy sem lakik senki emberfia a közelben. Mégis lehet jelentősége, ha például egy távoli hegységben nagy tömegben zúdul le a kőzet egy völgybe, ahol eltorlaszol egy vízfolyást. Az előbb felduzzadó, majd a természetes gátat áttörő folyó pusztító árvizet okozhat az alsó szakaszán, ami már lakott településeket is érinthet. Valójában a legveszélyesebb, akár millió tonnányi anyagos is megmozgató földcsuszamlások gyakran észrevétlenek maradnak. Amerikai kutatók ezért dolgoztak ki egy új módszert, ami egyrészt a hirtelen földmozgások által keltett szeizmikus hullámok detektálásán alapul. A földrengéshullámokhoz hasonlóan – de azoktól eltérő jeleket produkálva – a földcsuszamlások keltette zavarok hullámként továbbterjednek a rugalmas földkéregben. A jeleket az automata földrengésjelző állomások rögzítik, akár a helyszíntől nagy távolságban is. Ennek alapján, a regisztrátumok számítógépes elemzésével hozzávetőlegesen lokalizálni lehet az eseményt. Régebbi adatok utólagos vizsgálatával kiderült, hogy 1980 és 2012 között számos hatalmas magashegységi földcsuszamlás maradt észrevétlen.
A földcsuszamlás helyének pontos meghatározására viszont bevethetők az űrfelvételek. Az alábbi példán bemutatjuk, hogyan. Idén július 25-én a szeizmikus adatok egy lehetséges földcsuszamlásra utaltak, valahol Alaszka délnyugati részén. A helyszín azonban egy 25 négyzetkilométeres területen bárhol lehetett. Ezért a kutatók a Landsat-8 távérzékelő műhold felvételén próbáltak nyomára akadni, hogy pontosan hol következett be a hirtelen felszínváltozás.
Wrangell-hegység, Alaszka, 2013. augusztus 12. A nem túl nagy felbontást, viszont nagy látómezőt biztosító Landsat-8 képén valós színekben nehezen fedezhető fel a földcsuszamlás nyoma, amit sárgával megjelöltek. (Kép: NASA EO / Jesse Allen, Robert Simmon / USGS)
Miután az alacsony felbontású Landsat-8 felvételen sikerült kiválasztani a lehetséges helyet, a kutatók beszerezték a francia Pléiades földmegfigyelő műholdak felvételeit. A felső kép július 24-én, csupán mintegy 13 órával a földcsuszamlás előtt készült. A felszínen már látszik az a repedés, ami mentén később leszakadt a hegyoldal anyaga. Az alsó műholdkép már az esemény utáni állapotot mutatja, augusztus 13-án.
(Képek: NASA EO / Jesse Allen, Robert Simmon / Pléiades - CNES / Colin Stark)
A második felvétel tanúsága szerint a törmelék leomlott a völgybe, beterítette az ott húzódó gleccser végét. Részben visszapattant a szemközti völgyfalról is, és a völgyben lefelé, északkeletre, egy nagyobb gleccser (a Landsat-8 képén jól kivehető Nabesna-gleccser) irányában távolabbra is eljutott. A gleccser olvadékvizéből táplálkozó kis vízfolyás felduzzadt, feltehetően hamarosan utat vág magának lefelé a friss törmelékben. A kutatók úgy gondolják, hogy ezt – és Alaszka más nyári, jellemzően a déli kitettségű hegyoldalakon bekövetkező földcsuszamlásait – az erősödő nappali felmelegedés, a fagyott mélyebb rétegek megolvasása váltotta ki.
A második, a földcsuszamlás után készített nagyfelbontású Pléiades-kép kinagyított részletén a kialakuló kis tó.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Ilyen volt - ilyen lett
Pályán a nyolcadik Landsat
Landsat-8: repüljünk együtt!
Éles szem a Föld körül: Pléiades-1B
Földcsuszamlásokra vadászva, műholdakkal (NASA EO)
A NASA-nál már folynak a kísérletek, hogy a közeljövőben az űrhajósok ételeit akár 3D-s nyomtatási technológiával is elő tudják állítani.
