Kozmikus pillangó fedi fel a kőzetbolygók keletkezésének (egyes) titkait.
A Hubble-űrteleszkóp Wide Field Camera-3 (WFC3) nevű műszere készítette ezt a képet az NGC 6302 katalógusjelű, Pillangó-ködként ismert planetáris ködről. (Kép: NASA / ESA)
A Pillangó-köd, hivatalos nevén NGC 6302, az elnevezését jellegzetes, szárnyszerű képződményeiről kapta, amelyek egy központi poros sávból kiindulva ellentétes irányokba terjednek. Ez a feltűnő objektum nemcsak gyönyörű, de egyben egy olyan természetes laboratóriumnak is tekinthető, ahol a tudósok tanulmányozhatják azokat a folyamatokat, amelyek során a Földhöz hasonló kőzetbolygókat alkotó ritka anyagok létrejönnek.
Ennek a lélegzetelállító szépségű „pillangónak” a szívében található a legforróbb ismert csillagmaradványok egyike, amely 220 ezer K hőmérsékleten ragyog. A Nap-típusú csillag maradványát egy fánk alakú, porból és gázból álló úgynevezett tórusz övezi, ahol létrejönnek a bolygók építőkövei.
Egy friss, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban megjelent tanulmány a porrészecskék sokféleségét mutatta ki ebben a kozmikus temetőben. A legtöbb kozmikus por szabálytalan, koromszerű szerkezetű, de a James Webb- űrteleszkóp (JWST) feltárt mind kristályos porszemcséket, amelyek apró drágakövekként csillognak, mind szabálytalan részecskéket, amelyek a turbulensebb régiókban alakulnak ki.
„Egyetlen objektumon belül megfigyelhetünk olyan hideg drágaköveket, amelyek nyugodt, stabil zónákban alakulnak ki, de olyan szennyeződéseket is, amelyek turbulens, gyorsan mozgó közegben jönnek létre” – fejtette ki Mikako Matsuura a Cardiffi Egyetemről.
A JWST napellenzője tesztegységének szemléje a Northrop Grumman kaliforniai üzemáben, 2014-ben. (Kép: Chris Gunn)
Ezek a porrészecskék kozmikus skálán nézve hatalmasak, méretük körülbelül a méter egymilliomod része, ami arra utal, hogy már hosszabb ideje növekednek. A tórusz kristályos szilikátokat, például kvarcot tartalmaz a szabálytalanabb alakú szemcsék mellett, így az anyagok változatos keveréke beépülhet a kialakuló bolygókba.
A kutatás lebilincselő kémiai térképet tárt fel a ködön belül. A különböző elemek rétegekbe rendeződnek attól függően, hogy mennyi energiára van szükségük az ionok képzéséhez. A vas és a nikkel jellegzetes sugarakat hagy maga után a központi csillagból kiindulva, míg más elemek energiaigényüktől függően különböző távolságokban rakódnak le.
Talán a legérdekesebb azonban az, hogy a kutatócsoport policiklusos aromás szénhidrogéneket, röviden PAH-okat fedezett fel. Ezek összetett, szénalapú molekulák, és lapos, gyűrűszerű szerkezeteket alkotnak, hasonlóan a méhsejt mintázatához. A Földön gyakran találunk PAH-okat a tábortűz füstjében, az autók kipufogógázában vagy megégett pirítósban, de ebben az oxigéndús környezetben megtalálásuk váratlan volt. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek a PAH-ok akkor keletkeznek, amikor a csillagszél „buborékokat” hoz létre, amelyek a környező gázba robbannak. Ez lehet az első bizonyíték arra, hogy a PAH-ok oxigénben gazdag planetáris ködben keletkeznek, ami kulcsfontosságú betekintést nyújt abba, hogyan alakulhatnak ki ezek a potenciálisan életépítő elemek az űrben.
A Marsról származó ALH840001 jelű meteoritban is kimutattak PAH-okat. (Kép: NASA)
Évek óta vitatkoznak a kutatók arról, hogyan keletkezik és növekszik az ehhez hasonló kozmikus por az űr zord környezetében. A Pillangó-köd egyedülálló betekintést nyújt ezekbe a folyamatokba, mivel olyan stabil régiókat tartalmaz, ahol a kristályos por lassan képződhet, és olyan turbulens régiókat is, ahol a részecskék gyorsan keletkeznek és szétesnek. Ezen folyamatok megértése segít a tudósoknak nyomon követni a csillagok halálától a bolygók születéséig tartó utat. Ezek az apró részecskék végül a gravitációs vonzás révén összetapadnak, létrehozva az aszteroidákat, üstökösöket és sziklás bolygókat, amelyek a naprendszereket benépesítik. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az „új” Hubble első képei
Galaktikus pillangó
A Bagoly-köd
A Pillangó-köd poráról (Universe Today)
A Jupiter felé tartó európai űrszonda, a JUICE augusztus 31-én teljesítette egyetlen elrepülését a Vénusz mellett.
