Egy nemzetközi csillagászcsoport újra felvetett egy klasszikus kérdést: vajon a távoli aktív galaxismagok látszólagos mérete segíthet-e az Univerzum geometriájának tanulmányozásában?
Ezek az aktív galaxismagok (active galactic nuclei, AGN) erős rádiósugárzást bocsátanak ki, ami a nagyon hosszú bázis vonalú interferometria (very long baseline interferometry, VLBI) módszerável figyelhetők meg. Ilyenkor akár az egész Földet behálózó rádiótávcső-hálózatokkal végzik a megfigyelést – időnként akár műholdakra telepített antennákkal is kiegészítve –, és a lehető legnagyobb felbontást érik el. Azzal, hogy tanulmányozzák, hogy ezek a rádiósugárzó AGN-ek milyen nagynak vagy kicsinek tűnnek különböző távolságokban, a kutatók összehasonlíthatják a megfigyeléseket a kozmológiai modellek előrejelzéseivel.
Illusztráció egy rádiósugárzó aktív galaxismag VLBI-térképéről. Az ívmásodperc ezredrészének megfelelő felbontással meghatározható, milyen távol vannak egymástól a rádiókomponensek. Ez az adat az objektum látszó szögméretét jellemzi. (Kép: Koller & Frey 2025)
Több adat, jobb módszerek – és új akadályok
A tanulmány több mint 4000 AGN-t használt fel – több mint tízszer annyit, mint amennyi az 1990-es években elérhető volt, és modern statisztikai technikákat alkalmazott az elemzésükhöz. Az eredmények megerősítik, hogy a módszer valóban megragadja a valódi kozmológiai hatásokat, de azt is mutatják, hogy a méréseket erősen befolyásolja maguknak a galaxisoknak a fizikája. Ez megnehezíti a kozmikus tágulás jeleinek elkülönítését az AGN-ek lokális tulajdonságaitól. Az elemzés azt sugallja, hogy sokkal nagyobb mintákra – több tízezer galaxismagra – vagy pontosabb megfigyelésekre van szükség ahhoz, hogy ez a megközelítés versenyképes eredményeket tudjon szolgáltatni.
Egy lépés a fejlődés útján
Ezen kihívások ellenére a munka fontos lépést jelent. A kutatócsoport mind az adathalmazt, mind az elemzőeszközöket nyilvánosan elérhetővé teszi, hogy más kutatók is használhassák és fejleszthessék azokat. Mivel az új rádiós felmérések várhatóan sokkal nagyobb mintákat fognak biztosítani az elkövetkező években, ez a módszer hamarosan értékes kiegészítője lehet azoknak az eszközöknek, amelyeket a csillagászok az Univerzum tágulási történetének tanulmányozására használnak. A munkáról beszámoló szakcikk jelenleg bírálat alatt van az Astronomy and Astrophysics folyóiratnál, a kutatás az EKÖP-24-3-I-ELTE-1026 projekt támogatásával folyt.
Mina Ghodsi Yengejeh
Kapcsolódó cikkek:
Orosz űr-rádiócsillagászat
Az űr-VLBI koncepciók töredékes története
Csendben „kimúlt” egy űrcsillagászati hold
Egy 23 millió fényév hosszú gázfonal és 39 rádiókitörés megfigyelése közelebb visz a Világegyetem nagyléptékű szerkezetének megértéséhez.
