A kutatók egy szokatlan dolgot fedeztek fel az Uránusz és a Neptunusz közötti hatalmas térben.
Egy kisbolygóról van szó, amely legalább egymillió éve gravitációsan kötötten kering az Uránusszal rezonanciában. A felfedezés új megvilágításba helyezi a külső Naprendszer összetett dinamikájáról eddig kialakult képet.
A Hubble-űrteleszkóp által készített felvételen az Uránuszon felhősávok és egy új sötét folt látható a légkörben. (Kép: NASA / Space Telescope Science Institute)
A szóban forgó 2015 OU194 jelű égitest a a Kentaur típusú objektumok családjába tartozik. A Kentaurok a Jupiter és Neptunusz között keringő apró, jeges égitestek. Ami ennyire különlegessé teszi ezt az objektumot, az az Uránusszal való különös kapcsolata: keringési ideje stabil 3:4 arányú rezonanciában van az Uránusz mozgásával. Ez azt jelenti, hogy amíg a 2015 OU194 háromszor kerüli meg a Napot, addig az Uránusz pontosan négyszer. Ez a pontos arány a mozgásukban azt okozza, hogy nem tudnak sem összeütközni, sem eltávolodni egymástól, vagyis együtt „táncolnak”.
A felfedezést kitartó nyomozói munka előzte meg, amely során archív adatokat tanulmányoztak. A „nyomozást” Daniel Bamberger, a németországi Northolt Branch Obszervatóriumok munkatársa vezette. A kutatók az archív adatok között találtak megfigyeléseket 2017-ből, illetve 2018-ból is a 2015 OU194 jelű égitestről. Az új adatpontoknak köszönhetően már 3,5 éves időtartamot lefedő pályamozgást lehetett tanulmányozni. A hosszabb adatsor elemzése döntően hozzájárult az aszteroida valódi mozgásának pontos megértéséhez.
A számítógépes szimulációk kimutatták a két égitest egymáshoz viszonyított mozgásának a stabilitását. A rezonancia legalább 1000 éve stabil a szimulációk szerint, de valószínűsíthetően akár már 1 millió éve is stabil lehet, és várhatóan a következő félmillió évben is az marad. Ez a hosszú távú stabilitás arra utal, hogy a gravitációs kötöttség korán kialakult a Naprendszerünk történetében, és számtalan változáson keresztül is megmaradt. Azért különösen jelentős ez a felfedezés, mert eddig nem voltak olyan ismert objektumok, amelyek rezonanciában lettek volna az Uránusz és a Neptunusz pályái között. Ez egy olyan térség az űrben, amely bár sok kis testet tartalmaz, de eddig úgy tűnt, hogy hiányzik belőle az a fajta pályastabilitás, amely másutt gyakran előfordul a Naprendszerben.
A belső Naprendszer nagyszámú kisbolygójának ábrázolása. (Kép: MDF)
A kutatók azonban nem álltak meg egyetlen objektumnál. Vizsgálatuk további jelölteket azonosított, köztük a 2013 RG98-at, amely szintén őrzi ezt a 3:4 rezonanciát az Uránusszal már több százezer éve. Egy harmadik jelölt, a 2014 NX65 erős gravitációs hatást szenved el a Neptunusztól, ami a régióban uralkodó erők összetett hatására utal. Ezeknek az Uránusszal rezonanciában lévő objektumoknak a létezése arra utal, hogy a hasonló kapcsolatok talán gyakoribbak, mint korábban gondolták a kutatók. Ahogy egyre több objektumot fedezünk fel a külső Naprendszerben, lehet, hogy azt találjuk majd, hogy ezek a rezonanciák gyakoriak, és alapvető fontosságúak a kis égitestek eloszlásának megértéséhez ebben a régióban. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az óriásbolygók a JWST szemével
Az Uránusszal rezonáns pályán keringő kisbolygó (Universe Today)
A planetáris ködök jellegzetes képviselője betekintést nyújt egy csillag lassú haláltusájába.
