Az Intuitive Machines második holdi leszállószondája olyan pozícióban dőlt az oldalára, ami megakadályozta a napelemes energiatermelést. Az Athena ezért végleg elhallgatott.
A cég Nova-C szondáinak második példánya, az IM-2 küldetés keretében a Hold déli pólusa közelébe küldött Athena március 6-án végzett sima leszállást az égitesten. Csakhogy – mint arról már mi is beszámoltunk – nem álló helyzetben, hanem oldalára dőlve landolt egy kráter belsejében. Kezdetben az irányítók még reménykedtek abban, hogy ha a napelemeket így is éri majd elegendő napfény és képesek lesznek az elektromos energia termelésére, akkor a műszerek tudományos programjának legalább egy részét végre tudják hajtani a két héten át tartó holdi nappal során.
A szondáról érkezett fényképről megállapítható, hogy milyen helyzetben dőlt meg. A háttérben az Athena két lába között a Föld látható. A holdi leszállóegység egy napig sem bírta, utána lemerültek az akkumulátorai. (Kép: Intuitive Machines)
A Nap iránya és a napelemek helyzete, valamint a kráterben uralkodó extrém alacsony hőmérséklet miatt reménytelen volt a folytatás. Az Intuitive Machines szakemberei most azokat az adatokat elemzik, amelyeket e rövid időszak alatt sikerült begyűjteni az Athenáról. A cég állítása szerint a landolás mintegy 250 méterre a kijelölt leszállóhelytől történt meg, a Mouton-hegy (Mons Mouton) körzetében, egy kisebb kráter belsejében. (A NASA szerint ez a távolság több mint 400 m lett; az eredetileg tervezett hiba 50 m-es lett volna.) A déli sarkvidéken az alacsony szögben beeső napfény megnehezíti a leszállásokat és az űrszondákkal végzett műveleteket.
Az Intuitive Machines vezetői a leérkezés után tartott tájékoztatón elmondták, hogy egy lézeres magasságmérő zajos adatai is közrejátszhattak a hibás leszállásban. Egyes műszerekkel azért így is sikerült bizonyos műveleteket elvégezni, különösen úgy, hogy a folyamatokat igyekeztek felgyorsítani, amíg az akkumulátorok töltése kitartott. Az IM-2 a NASA holdi kereskedelmi szállítási programja (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) keretében és finanszírozásával több műszert is eljuttatott a Holdra. Ezek közül a fő kísérlet a PRIME-1 (Polar Resources Ice Mining Experiment-1) volt. Ez tartalmazott egy fúrót, amellyel bár nem tudtak behatolni a holdi regolit akár 1 méter mély rétegeibe, de legalább ki tudták vele próbálni a teljes elérhető fordulatszám-tartományt. A PRIME-1 tömegspektrométere is működött, de a holdi anyagok helyett a szonda meghajtórendszerből származó összetevőket észlelt.
Az Intuitive Machines egyelőre nem hozta nyilvánosságra, hogy a leszállóegység egyéb rakományai milyen adatokat szolgáltattak. (Az IM-2 vitte magával az első magyar műszert is a Holdra, a Puli Space „vízszimatoló” neutronspektrométerét. A cég közlése szerint a műszer közel 40 percig működött és telemetriai adatokat küldött –55 °C-os hidegből.)
A mostani küldetés korai vége inkább kudarcnak számít az eddig vegyes sikerrel folyó CLPS program számára. Az egy évvel ezelőtt szintén leszállt és felborult IM-1 legalább egy héten át még működni tudott a Holdon. Ugyancsak tavaly év elején az Astrobotic vállalat Peregrine egysége viszont el sem tudott jutni a Holdra. Nemrég, március 2-án ugyanakkor a Firefly Aerospace első próbálkozásra hibátlanul landolt a Blue Ghost-1 szondájával, és jelenleg is működik. A NASA mindenesetre továbbra is elkötelezett a magáncégek támogatására a holdi expedíciók tekintetében.
Az Intuitive Machines részvényeinek tőzsdei árfolyama a március 6-i kereskedés végig 20%-ot, a következő napon további 22%-ot esett. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
IM-2: leérkezés, oldalra borulás
Intuitive Machines: a második holdi leszálló űrszonda
A Pulitól vesz holdi adatokat az ESA
IM-1: törött láb és nagy siker
Peregrine: tüzes vég
GYORSHÍR: A Blue Ghost a Holdon
Az IM-2 küldetés vége (Space News)
Az IM-2 fedélzetén repül a legelső olyan magyar műszer is, amely eljuthat a Hold felszínére.
