A NASA napfizikai szondája hintamanővert hajtott végre a Vénusz mellett, miközben látványos felvételeket készített a bolygóról.
A Parker Solar Probe küldetésében fontos szerep jutott a Vénusznak, hiszen a szonda hétéves küldetése során nem kevesebb mint hétszer hajt végre hintamanővert a bolygónál, hogy megváltoztassa pályáját. A manővereknek köszönhetően a Parker egyre közelebb kerül a Naphoz, teljesítve küldetése fő feladatát, nevezetesen azt, hogy a napszelet annak forrásához minél közelebb figyelje meg.
A megközelítések űrdinamikai jelentőségükön túlmenően a bolygó alaposabb megfigyelésére is alkalmat kínálnak. A Vénusz melletti harmadik hintamanőver idején, 2020. július 11-én a Parker nagy látómezejű kamerája (WISPR) 12 380 km távolságból fényképezte le a Vénusz éjszakai oldalát. (A WISPR eredeti feladata a napkorona és a belső helioszféra vizsgálata a látható fény tartományában, valamint a szonda közelében elhaladó napszél és struktúrájának leképezése.) A Vénusznál a kamera a bolygókorong pereme mentén megörökítette azt az éjszakai fénylést (nightglow), amelyet a légkör magas rétegében előforduló oxigénatomok bocsátanak ki, miközben a bolygó éjszakai oldalán molekulákká rekombinálódnak. A kép közepén a feltűnő sötét folt az Aphrodite Terra, a Vénusz felszínének legnagyobb kiterjedésű magasföldje. A terület azért látszik sötétebbnek, mert hőmérséklete mintegy 30 °C-kal alacsonyabb a környezeténél.
A NASA Parker Solar Probe szondája WISPR kamerájának felvétele a Vénuszról a 2020. júliusi közelrepüléskor. A bolygókorong pereme mentén látható éjszakai fénylést a rekombinálódó oxigénatomok bocsátják ki. A középen látható sötétebb folt az Aphrodite Terra nevű magasföld. A fényes csíkokat a kozmikus sugárzás részecskéi, a kozmikus porról visszaverődő napfény és a porszemcsék becsapódása hatására a szonda testéből kirepülő anyag szemcséi okozzák. A csíkok száma a szonda mindenkori sebességétől függően változik. (Kép: NASA / Johns Hopkins APL / Naval Research Laboratory / Guillermo Stenborg and Brendan Gallagher)
A felfedezés meglepte a WISPR projekt kutatóit a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumában (JHU/APL), mert arra számítottak, hogy a látható tartományban működő WISPR csak a felhőket látja, ám a felvétel alapján kiderült, hogy mégiscsak lelát egészen a felszínig. A felvétel hasonló azokhoz, amelyeket a japán Akacuki szonda a közeli infravörösben készített a Vénuszról.
A meglepő felfedezés nyomán a kameráért felelős csoport ellenőrző laboratóriumi méréseket hajtott végre, hogy megállapítsák, milyen mértékben érzékeny a WISPR a közeli infravörös sugárzásra. Ha a műszer valóban alkalmas az infravörös sugarak felfogására is, ez új lehetőséget kínál a Naprendszer belső térségében és a Nap körül előforduló por vizsgálatára. A tavalyi eredmények nyomán a legutóbbi, 2021. február 20-án végrehajtott Vénusz melletti közelrepülés idejére újabb vizsgálatokat terveztek és hajtottak végre, melyek eredményei április végére várhatók. Mindenesetre, ha a WISPR kamerával sikerül a légkör éjszakai fénylését és a felszínt is megfigyelni, akkor ez új lehetőségeket nyit a Vénusz kutatásában.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A NEOWISE-üstökös
A Parker első eredményei
Űrszonda, amely „megérinti a Napot”
Parker Solar Probe
A Parker-űrszonda a Vénusz mellett (NASA)
A Juno műszere a Jupiter sarki fényét vizsgálta, de véletlenül a képre került egy tűzgömb fényes felvillanása az óriásbolygó légkörében.
