Megjelent az európai XMM-Newton röntgencsillagászati műhold furcsa felmérésének második kiadása.
Az XMM-Newton 1999 óta kering a Föld körül, a világegyetem nagy energiájú jelenségeit – távoli aktív galaxismagokat, neutroncsillagokat, pulzárokat, aktív csillagokat – tanulmányozva az elektromágneses spektrum röntgentartományában. Az űrteleszkóp obszervatóriumként működik, vagyis a csillagászok által érdekesnek talált, kijelölt égi objektumokra végez célzott megfigyeléseket a pályázati alapon odaítélt észlelési időben. Vannak olyan űrcsillagászati műholdak is, amelyek viszont a teljes égbolt szisztematikus felmérésére, feltérképezésére készültek. Azonban az XMM-Netwon is végez égboltfelmérést – ha nem is előre tervezett módon. Az egyes célobjektumokról a következő célpontra történő átállás során ugyanis a detektorai ugyanúgy gyűjtenek tudományos adatokat. Így hasznosítják a távcső átállítása során keletkező „holt időt”. Erről a felmérésről (XMM-Newton Slew Survey) 2013-ban mi is írtunk, amikor megjelent a katalógus első változata. Most a katalógus újabb, második kiadásában már minden, 2001 augusztusa és 2014 decembere között gyűjtött és használható mérési adat megtalálható. A kalibrált adatok a csillagászok rendelkezésére állnak, akik azokat tudományos célra használhatják.
Az alábbi kép nem egy absztrakt műalkotás, hanem egy égbolttérkép, amelyen a különböző méretű és színű pöttyöknek meghatározozott jelentése van: az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja égboltfelmérésének eredményeit ábrázolják.
Az ábrán a színkódok a megfigyelés energiatartományára utalnak. A vörös az XMM-Newton EPIC (European Photon Imaging Cameras) műszerének alacsonyabb, a kék a magasabb energitartományát jelöli. A körök nagysága jelképezi a röntgenforrások fényességét. A pontokat galaktikus koordinátáik szerint ábrázolták, a kép közepe a Tejútrendszer középpontjának felel meg. Balra fent és jobbra lent a két sűrűsödés az ekliptika pólusainak felel meg, errefelé többször vonult el az XMM-Newton látóiránya az átállások közben. A Tejútrendszer fősíkja alatt és fölött (az ábra alsó és felső részein) a pontok elsősorban a saját galaxisunkon messze túl levő égi röntgenforrásokat jelölnek. A sugárzásuk a környezetükből anyagot befogó, távoli galaxisok centrumában található szupernagy tömegű fekete lyukak környezetéből ered. (Kép: ESA / XMM-Newton / R. Saxton / A.M. Read, CC BY-SA 3.0 IGO)
A térkép mintegy 30 ezer égi objektumot ábrázol, amelyek az XMM-Newton 2114 alkalommal történő átirányítása során kerültek a látómezőbe. Mivel az egyik pontról a másikra történő átállás alkalmával a sávok keresztezhetik egymást, van olyan „szerencsés” röntgensugárzó égitest, amely akár 15 különböző alkalommal is belekerült a katalógusba. Összesen 4924 olyan objektum szerepel a listán, amelyet legalább kétszer sikerült megfigyelni. A többszörösen átfedő régiókat leszámítva összességében a teljes égbolt területének 84%-ára vannak adatok a katalógusban, ami azt jelenti, hogy az XMM-Newton megfigyeléseinek „melléktermékéből” mostanra összeállt egy majdnem teljes égboltfelmérés.
Az XMM-Newton átállásai során leírt ívek, amelyek során a katalógus második kiadásának objektumait megfigyelték. (Kép: ESA / A.M. Read)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Futó pillantások a röntgenégboltra
Még tovább működhet az XMM-Newton
Extra röntgenforrások – az XMM-Newton katalógusa (ESA)
XMMSL2 katalógus (ESA)
Időnként vízpárából álló, ritka burok jelenik meg a Ceres körül. A NASA Dawn szondája megfigyelései alapján már sejtik, mi okozhatja az időszakos jelenséget.
