A Hubble-űrteleszkóp egyik legújabb felvétele majdnem olyan mély, mint a híres Hubble Ultra Deep Field, amin több mint tízezer galaxis látható.
Ezen a lenyűgöző új felvételen is több száz színes galaxis figyelhető meg, az Oroszlán csillagkép irányában. Ez a korai Univerzumot megörökítő élettel teli kép a Frontier Fields kampány (egy nagyszabású együttműködési program, amelyben közreműködnek a NASA legnagyobb űrtávcsövei, a Hubble, a Spitzer és a Chandra, valamint a gravitációs lencsézés jelensége) részeként készült, s amelynek célja galaxishalmazok minden eddiginél részletesebb vizsgálata és az eddig ismert legtávolabbi galaxisok felfedezése az Univerzumban.
A galaxishalmazok nagy tömegűek. Óriási hatással lehetnek a környezetükre, gravitációjukkal képesek elferdíteni és felerősíteni a távoli objektumokról indult fényt. Ez a jelenség a gravitációs lencsézés. A jelenség segíti a csillagászokat a korai Univerzum megfigyeléséhez, olyan halvány galaxisok tanulmányozásához, amelyek túl halványak lennének a közvetlen észleléshez.
Ezen a Hubble-űrteleszkóp által készített felvételen az Oroszlán (Leo) csillagképben található nagy tömegű, MACS J1149.5+2223 jelű galaxishalmaz figyelhető meg. Nagyjából 5 milliárd fényévre levő, több ezer színes galaxis tárul a szemünk elé. (Kép: ESA/Hubble / NASA / Judy Schmidt)
A MACS J1149.5+2223 galaxishalmaz megközelítőleg 5 milliárd fényévre található Földünktől. 2012-ben ez a halmaz segített a csillagászoknak felfedezni az egyik legtávolabbi akkor ismert galaxist. A galaxisról érkező fény erősségét megsokszorozta a galaxishalmaz lencsehatása. Az így felfedezett galaxis először akkor ragyogott fel, amikor a ma 13,7 milliárd éves Univerzumunk még gyerekcipőben járt, mindössze 500 millió éves volt. Ez csupán 3,6%-a mai korának!
A Frontier Fields kampány keretében többször is megfigyelték a MACS J1149.5+2223 jelű galaxishalmazt, 2014-ben és 2015-ben is. Amíg a Hubble egyik kamerája magát a galaxishalmazt figyelte, egy másik ezzel párhuzamosan elkészítette a fentebb látható lenyűgöző képet egy „jelentéktelen” darabkájáról az égnek. Ez a felvétel – ha összevetik más hasonló mélységű, de eltérő égterületekről készült képekkel – segítheti a csillagászokat annak megértéseben, hogy hogyan is néz ki az Univerzum eltérő irányokba nézve. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Szupernóva, gravitációs lencsén át
A gravitáció mosolya
Egy gigantikus lencse
Óriások nyomában
Ősi galaxishalmazban „modern” galaxisok
Egy nagy galaxishalmaz a Hubble érzékeny képén (Astronomy Now)
Ha nem is most, hiszen folyékony víz nincs a bolygó felszínén, de 3,4 milliárd évvel ezelőtt 50 m magas szökőárak rombolhatták a valaha volt marsi óceánpartot.
