Az eddigi legnagyobb felbontású kép a Ceresről

A Dawn űrszonda január 25-én elkészítette az eddigi legnagyobb felbontású felvételeket a törpebolygóról.

A Dawn jelenleg úton van az Mars és a Jupiter közötti aszteroidaöv legnagyobb objektuma, a Ceres törpebolygó felé. A képek január 25-én készültek, 237 ezer km távolságból, azzal a céllal, hogy segítsék a navigációt az űrszonda útjának végső fázisában. A nyers felvételeken a körülbelül 950 km átmérőjű égitest 40 pixel széles, bár az alábbi animáción már erős képfeldolgozás eredménye látható.

Így látta a Dawn a Cerest 2015. január 25-én. A teljes animált kép itt érhető el. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

A Dawn 2011–2012 során alaposan feltérképezte a Vesta kisbolygót, majd azt elhagyva elindult Ceres felé. Hosszú utazása során most ért olyan közelségbe, hogy nagyobb felbontású képet tud készíteni a törpebolygóról, mint az eddigi legjobb rendelkezésünkre álló felvétel, melyet a Hubble-űrtávcső készített 240 millió kilométer távolságból.

A Hubble-űrteleszkóp 2004-es felvétele a Ceresről. (Kép: NASA / Hubble)

A másik ok, amiért az új képek részletgazdagabbak, hogy a Hubble felvételein a Nap nagyjából a kamera mögül süt, míg a Dawn a Nap irányához képest "oldalról" érkezik, így az árnyékok miatt jobban kivehetők a felszín domborzati részletei. Egyelőre sokkal többet nem jelenthetünk ki, mint hogy az egyetlen szembeötlő alakzat – egy kis kiterjedésű fehér folt – még mindig megvan. Ám mostantól kezdve, ahogy egyre közeledik a célpont, minden egyes kép csak ennél jobb minőségű lesz, bár a szonda térbeli orientálásához szükséges giroszkópok meghibásodása miatt csak kevés ilyen felvételt terveznek a márciusban várható megérkezés előtt.

Egy korábbi, január 13-ai, 380 ezer km távolságból készült felvételsorozat alapján készített animáció egyik képe az égitestről. A teljes animált kép itt érhető el. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UCLA / MPS / DLR / IDA)

A megérkezés után a Ceres körül pályára álló szonda várhatóan 30 méteres felbontással fogja tudni feltérképezni a bolygótest felszínt. Ez háromszor jobb, mint amivel a Szaturnusz Enceladus nevű holdjáról rendelkezünk, mely jelenleg a legjobban feltérképezett jeges objektum.

A Ceres ugyanis jelentős mennyiségben tartalmaz vízjeget. Az egymagában az aszteroidaöv teljes anyagának körülbelül egyharmadát kitevő tömegű testről azt gondolják, hogy erősen differenciálódott: a belső kőzetmagot 25-50%-nyi jégköpeny veszi körül. Mi több, egyes kutatók szerint a jég alatt a régmúltban – vagy akár jelenleg is – folyékony víz is rejtőzhet, hasonlóan a Jupiter Europa holdjához, illetve a Szaturnusz Enceladus holdjához. Ráadásul – hasonlóan az említett égitestekhez – aktivitás jeleit is észlelték: tavaly a Herschel-űrteleszkóp segítségével változó koncentrációjú vízgőzt figyeltek meg a Ceres körül.

Ha midez igaz, külön feladat lesz megérteni, milyen hőforrás fűtheti a Cerest. Tanulmányozása emellett segíthet megfejteni az aszteroidák kialakulásának részleteit, a Jupiter viszonylagos közelségének hatását, a Naprendszer fejlődésének korai fázisait.

Koronczay Dávid

Kapcsolódó cikkek:
Dawn: a Vestától a Cereshez
Késik a Cereshez tartó Dawn űrszonda
Vízgőz a Ceres körül

Kapcsolódó linkek:
A Dawn eddigi legélesebb képe a Ceresről (NASA JPL)