Már látja a célt a Rosetta

Az európai üstököskutató űrszonda januári „felébresztése” óta először készített felvételt a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösről.

A szonda célpontjául kijelölt égitest, ahol a tervek szerint a Philae egység le is száll majd a kb. 4 km-es átmérőjű üstökösmagra, még meglehetősen messze, 5 millió km-re van. Így igen aprónak, pontszerűnek látszik a Rosetta OSIRIS (Optical, Spectroscopic and Infrared Remote Imaging System) kamerarendszerének március 20-án és 21-én készített képein. Mind a széles, mind a keskeny látómezejű kamera célba vette az üstököst.

A széles látómezejű kamera felvételén (fent) a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös a Kígyótartó (Ophiucus) csillagkép irányában látszik. A fehér téglalappal megjelölt régiót ábrázolja a keskeny látómezejű kamera képe (lent). Itt a legfényesebb objektum az M107 jelű gömbhalmaz, a kép közepétől kicsit balra és lefelé. Az üstököst a biztonság kedvéért bekarikázták. (Képek: ESA / MPS for OSIRIS-Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA)

Az OSIRIS a Rosetta keringő egységén levő 11 tudományos műszeregyüttes egyike. Az Európai Űrügynökség (ESA) szondája az üstökös felszínét, gravitációs terét, tömegét, alakját, belső felépítését, gáz- és plazmakörnyezetét igyekszik majd vizsgálni. A Rosetta már egy évtizede úton van a Naprendszerben, hogy olyan pályára tudjon állni, amelyen idén augusztusban végül megközelítheti az üstököst és hosszabb időn át a közelében maradhat. Az OSIRIS kamera kipróbálása része annak a tesztsorozatnak, amely során sorra kerül a többi műszer is, beleértve a Philae leszálló egység berendezéseit is. Főleg ez utóbbin, de az anyaszondán is repülnek olyan berendezések, amelyek magyar részvétellel készültek.

Az OSIRIS és a Rosetta navigációs kamerái is mostantól rendszeresen figyelik a Csurjumov–Geraszimenko-üstököst, hogy a megközelítéshez minél pontosabb pozíciós információt szerezzenek. Ha az űrszonda a mostani pályáján, módosítás nélkül folytatná az útját, akkor 50 ezer km-rel vétené el a célpontot, 800 m/s relatív sebességgel száguldva el mellette. A megközelítés szempontjából kritikus pályamódosító manőverek sorozata májusban indul. A cél, hogy a két égitest – az egyik természetes, a másik mesterséges – egymáshoz viszonyított sebessége csak 1 m/s, a távolságuk 100 km legyen augusztus első hetére.

Kapcsolódó cikkek:
Magyar közreműködők a Rosetta fejlesztésében
Rosetta: még száz nap az ébredésig

Kapcsolódó linkek:
A Rosetta üstököscélpontja az OSIRIS kamerákkal (ESA)