A Swift műholddal elkészítették a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy spirálgalaxis képét, ami minden eddiginél jobb felbontású az ultraibolya tartományban.
Az ibolyántúli tartományban feltűnő a különbség a galaxis központi dudora, valamint a spirálkarok között. Az előbbiben rengeteg csillag van ugyan, de azok inkább idősebbek és hidegebbek. Ott jelenleg nagyon kevés új csillag keletkezik, mivel az ehhez szükséges anyag már elfogyott. Ezzel szemben a spirálkarok tele vannak forró, fiatal csillagok halmazaival. Különösen feltűnő egy kb. 150 ezer fényév átmérőjű fénylő gyűrű. Az elképzelések szerint az Androméda kisebb kísérőgalaxisainak hatására létrejövő, a csillagközi gázra ható árapályhullám indította itt be a heves csillagkeletkezést.
Az Androméda-galaxis (M31) ultraibolya tartományban készült mozaikképét a NASA Swift műholdja ultraibolya és optikai teleszkópjának (UVOT) 330 felvételéből állították össze. (Kép: NASA / Swift / Stefan Immler, GSFC / Erin Grand, UMCP)
A felvételek tavaly, különböző időpontokban készültek, összesen 24 óra alatt. A 85 gigabájtnyi méretű anyagot egyetlen képpé egy csillagász szakos amerikai egyetemi hallgató állította össze, nyári gyakorlata alkalmával...
Kapcsolódó linkek:
Az új képen elsősorban forró, fiatal csillagok ragyognak. Összesen mintegy húszezer ultraibolya sugárforrást azonosítottak a felvételeken, amelyekből az alábbi mozaikkép készült. A mérések három színben – vagyis három különböző ultraibolya szűrővel – készültek, ami lehetővé teszi, hogy az eddigieknél jobban tanulmányozzák a csillagfejlődés folyamatát a szomszédos nagy galaxisban. Az Androméda-galaxis több mint 220 ezer fényév átmérőjű, távolsága 2,5 millió fényév. Tiszta, sötét éjszakákon akár szabad szemmel is megkereshetjük az égen.
Az Androméda-galaxis (M31) az ultraibolya tartományban (Space.com)
A Hubble-űrtávcső májusi utolsó nagyjavítása, és az azt követő tesztek után most először hoztak nyilvánosságra csillagászati felvételeket.
