A Hubble-űrtávcső segítségével a Naprendszer 9. nagybolygója (?) mellett két újabb, a Charonnál kisebb, és távolabbi pályán keringő kísérőt fedeztek fel.
Kép: NASA/ESA/H. Weaver (JHU/APL), A. Stern (SwRI), Hubble Space Telescope Pluto Companion Search Team
A Plútó holdjainak száma ezzel háromra nőtt, s így ez az első ismert négyes objektum a külső Naprendszer Kuiper-övezeteben. A Hubble-megfigyeléseket május 15-én és 18-án végezték, a Plútó felé hamarosan (januárban) indítandó amerikai New Horizons űrszonda előkészítő munkálatainak keretében.
A két újonnan felfedezett égitest ideiglenes jelölése S/2005 P1 és S/2005 P2. Távolságuk a „bolygótól” 64500 és 49500 km, keringési síkjuk pedig nagyjából egybeesik a Charonéval. Hozzávetőleges átmérőjük 150 ill. 100 km. A legérdekesebb kérdés, hogy vajon hogyan is keletkezhettek? A kutatók véleménye szerint ugyanis nem befogott holdakról lehet szó, hanem talán ugyanannak a nagy ütközésnek a során jöttek létre, amelynek során a Charon is keletkezhetett.
A felfedezést egy korábbi, 2002-es Hubble-felvétel újraelemzése alapján is megerősítették. Akkor a két holdacska nem tűnt fel, a viszonylag rövid expozíciós idő miatt. Földi távcsövekkel egyelőre nem sikerült megfigyelni azokat. Mivel a Plútó jelenleg a Nap takarásában van, legközelebb februárban lehet újra próbálkozni. A felfedezést bejelentő csillagászok szerint méréseik alapján valószínűtlen, hogy továbi, 20 km-esnél nagyobb holdak még lennének a Plútó körül.
Ahogy a holdak látszanának a Plútó felszínéről (fantáziakép). Előtérben az 1978 óta ismert Charon.
Kép: NASA/ESA/B. Bacon(STScI) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Születőfélben a Plútó-szonda
Bekövetkezett a Plútó trónfosztása
Az új Plútó-holdakról (a Sky and Telescope híre)
A NASA sajtóközleménye a Plútó új holdjairól
A Hubble Űrtávcső (HST) helyzetét stabilizáló három giroszkóp egyikét leállították. A „tartalékos” üzemmódtól az
űrteleszkóp szolgálati idejének növekedését remélik.
