Az amatőr (és nem amatőr) csillagászok sóvárogva várják a Mars augusztusi fellépését: a vörös bolygó az ember írott történelme alatt az idei nyár végén kerül keringése során legközelebb a Földhöz, így várhatóan sohasem látott részletességgel tárja fel felszíni részleteit a távcsövek tulajdonosainak. De a sóvár csillagászok lehet, hogy hoppon maradnak.
A Mars 2001-ben lejátszódott előző földközelsége idején szégyenlős arcát mutatta az őt fürkészőknek, amikor egy pár nap alatt globálissá terebélyesedő porvihar a legtöbb felszíni formát vörös köntösbe burkolta. Sajnos a nagyon időjárásfüggő csillagászat művelőinek ekkor csalódottan kellet tudomásul venniük, hogy már nemcsak a Föld időjárásának szeszélyei, hanem a célponté is akadályozhatják a várva várt megfigyeléseket. Az akkori csalódottságot az idei marsközelség tompíthatná, - hisz a Mars 60.000 éve nem volt ilyen közel a Földhöz - ám a a napokban újabb csüggesztő hírek érkeztek.
Amerikai amatőrök már most - másfél hónappal a jelenség előtt – távcsöveikkel vallatják a Marsot és július első napjaiban „rémisztő” felfedezést tettek. A bolygó több helyütt kisebb-nagyobb helyi fényesedéseket mutat, ami porviharok ébredéséről tanúskodik. Ráadásul a Hellas-medence és a Syrtis Major között támadt vihar egyre dagad, kísértetiesen emlékeztetve arra a testvérére, amely 2001-ben eltakarta előlünk a felszínt. Nehéz kimondani, de lehet, hogy most is hiába várunk, ahogy két éve tettük.
Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy
Forrás: www.skyandtelescope.com
Dancsó Béla
A Hubble 2001-es fotói a nagy marsi porviharról tudosítottak (jobbra a Mars még „tisztán”, balra már porral teli légkörrel).
Sorozatfelvétel a marsi vihart már előrejelző felfényesedésről.
* a Mars a mostaninál is közelebb csak 285 év mulva kerül, és hogy
* minden idők legkisebb Föld-Mars távolságát majd csak 2729-ben mérhetik a szakemberek, amikor a vörös bolygó a kék bolygótól mindössze 55,651,000 km-re lesz (2001-ben ez a távolság mintegy 67 millió kilométer volt...)
A szakembereknek egy-egy probléma vizsgálatához néha egészen furcsa űreszközöket kell kifejleszteniük. Így történt ez az Explorer-49 esetében is. A Holdhoz indult, de nem volt holdszonda. Bár mérései fontosak voltak, mégis csak a Hold "mögött" működtették, és bár viszonylag pici volt, óriási "csápokat" növesztett.
