A szakembereknek egy-egy probléma vizsgálatához néha egészen furcsa űreszközöket kell kifejleszteniük. Így történt ez az Explorer-49 esetében is. A Holdhoz indult, de nem volt holdszonda. Bár mérései fontosak voltak, mégis csak a Hold "mögött" működtették, és bár viszonylag pici volt, óriási "csápokat" növesztett.
Az Explorer-49 mint neve is mutatja a NASA korai kutató, felfedező űreszközeinek egyike volt. Kifejlesztésével a szakemberek a Napból és az óriásbolygókból érkező természetes rádiósugárzást kívánták tanulmányozni. A tervezés során azonban két kritikus kérdés merült fel:
1. Miképp lehet ezeket a gyenge jeleket felfogni a Föld körüli pályáról, miközben a Földről származó különféle rádiójelek szinte elnyomják azokat a jeleket melyeket mérni szeretnénk?
2. Hogyan lehet elcsípni a Nap és az óriásbolygók igen hosszú hullámú jeleit, hisz gyakorlati tapasztalatból tudjuk, hogy minél nagyobb a hullámhossz (minél alacsonyabb a frekvencia) annál nagyobb antennára van szükség? Márpedig, itt nagyon hosszú hullámokról van szó...
A megoldási javaslat az volt, hogy az űreszközt nem Föld körüli, hanem a Hold körül húzódó pályára kell állítani, és méréseit akkor kell végeznie, amikor a Hold tulsó oldala felett száguld. Ebben az esetben ugyanis égi kísérőnk természetes akadályként árnyékolja a Földről származó zavaró rádiójeleket. A második probléma megoldása is viszonylag egyszerű volt, hisz semmi másra nem volt szükség, mint rekordméretű, kibocsájtható dipólantennákra. Közűlük a két legrövidebb is egyenként 18 méter hosszú, míg a két leghosszabb egyenként 114 méteres volt! Ezek, valamint két egyenként 91 méteres antenna, mint óriási csápok "nőttek ki" a mindössze 90 x 75 cm-es űreszközből. Az antennákhoz kapcsolt vevőberendezések a 25kHz és 13,1MHz közötti tartományban, összesen kilenc frekvencián végezték méréseiket.
A szondát az 1973 június 10-i startot követően átnevezték RAE-B-nek (azaz Radioastronomy Explorer - Rádiócsillagászati Kutatóhold), ahol a B azt jelezte, hogy egy sorozat második tagja. Miután az űreszköz június 15-én ráállt az 1000 km magas Hold körüli pályára tömege 330 kg-ot nyomott, és több mint két évtizedig az utolsó Holdhoz indított űreszköz lett - a sors furcsa fintoraként úgy, hogy kifejezetten NEM a Hold kutatására tervezték...
A tervekkel teljesen összhangban zajlott a GALEX űrcsillagászati műhold indítása. A rakétát hordozó repülőgép helyi időben reggel 07:03-kor szállt fel a Cape Canaveral Légitámaszpontról.
