Egyre közeledik a SpaceX űrhajózási magánvállalat első nagyteljesítményű hordozórakétájának szűzfelszállása. Több mint negyed évszázad után újra rendelkezik majd nagyteljesítményű hordozórakétával az emberiség.
1973. május 14. és 1988. november 15. Az előbbi dátum a Saturn-5, az utóbbi pedig az Enyergija hordozórakéta utolsó felszállását jelöli. Negyven és fél éve, a holdrakéta tizenharmadik, egyben utolsó indítása óta nem startolt az Amerikai Egyesült Államok felségterületéről olyan hordozórakéta, amelynek alacsony Föld körüli pályára érvényes teherszállító teljesítménye 50 tonna felett volna. Huszonöt éve pedig ugyanez bolygónk egész területére érvényes… A dolgok jelenlegi állása szerint hamarosan véget érhet ez a periódus a hordozórakéták történetében. A SpaceX (Space Exploration Technologies) amerikai űrhajózási magánvállalat Falcon Heavy típusú nagyteljesítményű hordozórakétája a bemutatkozás küszöbén áll!
A SpaceX mérnökei több lépésben közelítették meg azt a teljesítmény-tartományt, amely elegendő valóban jelentős tömegű űreszközök megfelelő pályára állítására. Az első lépcső, a Falcon-1 még alig 670 kg-ot volt képes felgyorsítani az első kozmikus sebességre. A második lépcsőként debütáló Falcon-9 első változata már komoly, 10 tonna feletti tömeg indítására is alkalmas volt, az alacsony Föld körüli pálya tekintetében. Az idén bemutatkozott továbbfejlesztett Falcon-9, harmadik lépcsőként már 13 tonna felett képes az alacsony Föld körüli pályára hasznos tömeget állítani.
A Falcon-9 továbbfejlesztett változata (v1.1) első alkalommal indul el a Vandenberg Légitámaszpontról. A karcsú fehér rakéta elegáns látványt nyújt emelkedés közben. (Kép: SpaceX)
Mindezen előzmények sikeres megalkotása után nyílt meg a lehetőség a SpaceX mérnökei számára egy olyan hordozórakéta megkomponálására, amely minden szempontból komoly, a történelemkönyvek lapjaira érdemes rakétának ígérkezik. A Falcon Heavy nem más, mint a Falcon-9 kvázi „megháromszorozott” változata. Az első fokozatból egyszerre három dolgozik együtt a felszállás kezdeti szakaszában. A Falcon-9 továbbfejlesztett változatának eddigi két sikeres felszállása során egyetlen kivétellel minden, a Falcon Heavy-hez szükséges alrendszer bemutatkozott élesben, és megfelelően bizonyított is. Egyedül pont az az alrendszer nem, amely a Nehézsúlyú Sólyom legfőbb attrakciójának tekinthető: az üzemanyag-kereszttáplálás a „hármas iker” első fokozat tagjai között a repülés kezdeti szakaszában, ami által – a korábbi gyakorlattól eltérően – teljes mértékben kiaknázható lesz a hordozó üzemanyag-befogadó kapacitása. Ez a megoldás pedig lehetővé teszi, hogy akár 53 tonna (!) hasznos tömeget is képes legyen alacsony Föld körüli pályára állítani a rakétarendszer. A SpaceX rakétafejlesztési filozófiájából fakadóan a Falcon Heavy-t is megkísérlik szinte teljesen újrafelhasználhatóvá tenni majd a jövőben.
A Falcon-9 második alváltozatának első fokozata alulnézetből. Kilenc darab Merlin-1D rakétahajtómű viszonozza a kíváncsi tekintetet. A „nagy testvér” indításánál huszonhét darab fog párhuzamosan üzemelni a felszállás kezdeti szakaszában... (Kép: SpaceX)
A legutóbbi SpaceX-sikerek fényében bizakodóan várhatjuk a Falcon Heavy első felszállását, ami a dolgok jelenlegi állása szerint jövőre esedékes a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról. 2014 nem csak a magánűrhajózás történetében lesz előre láthatóan jelentős év. A jelenlegi elképzelések szerint a NASA számára készülő Orion űrhajó legénységi kabinja is jövőre kóstolja meg először a végtelen fekete semmi ízét. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
SpaceX: a holdutazás előszobájában
Falcon Heavy-vel a Marsra
Falcon Heavy-vel a Marsra II.
Mozgalmas űrvasárnap
Pályán a Falcon-9 első geostacionárius holdja
Falcon Heavy (SpaceX)