Április 3-án 17 rádióklub beszélt röviden Simonyival, április 4-én mozgó eszközökről próbálták meg elérni az űrhajóst. Ma a budapesti Puskás Technikumban levő diákok kérdéseire érkeztek válaszok az űrből.
Kilenc kiválasztott diák tehetett fel egy-egy kérdését Charles Simonyinak. A diákok az ország különböző településeiről, sőt, a Felvidékről és Erdélyből is érkeztek Budapestre, hogy a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban a mikrofon mögé állhassanak. De Simonyi válaszát nem csak ők hallhatták – saját városukban a helyi amatőrrádiós klubok segítségével osztálytársaik, rokonaik és az érdeklődők élőben hallgathatták a közel tíz perces beszélgetést. Az esemény nyilvános volt, a Puskás Technikum honlapján (www.puskas.hu) pedig élőben közvetítették az interneten.
„A jelentkezett rádióklubokon keresztül kerestünk diákokat. Megkértük őket, hogy javasoljanak kérdéseket. A beérkezett sok-sok kérdést rangsoroltunk, így alakult ki a kérdések végső sorrendje.” – mondta Horváth Márk, a rádiókapcsolatok egyik szervezője.
A kiválasztott diákok között voltak rádióamatőrök, a csillagászat, űrkutatás és természettudományok iránt érdeklődők.
Az alábbiakban az április 5-i rádiókapcsolat során elhangzott kérdésekből és válaszokból idézünk:
Az események szervezésében a Puskás Tivadar Rádióamatőr Klub (HA5KHC), a Magyar Űrkutatási Iroda, a Műegyetemi Rádió Club (HA5MRC), a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, a Magyar Asztronautikai Társaság, magyarországi rádióamatőrök és az alapításának idén 140. évfordulóját ünneplő Természet Világa vett részt.
A beszélgetésben részt vevő egyik diák, Kovács Gábor Imre az Űrvilág olvasóival is megosztotta legelső gondolatait: Fotó: Czitrovszky Balázs Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A világ majdnem minden nyelvén az űrhajó a hajó fogalomból jött. Tehát ez tényleg olyan, mintha az ember egy hajón lenne. A hajóban persze be van zárva egy kicsit, de ettől egy nagy szabadságot kap. Sokkal nagyobb területet és sokkal érdekesebb világtájakat lehet látni egy hajóról.
A csillagok azok tulajdonképpen úgy néznek ki, mint a Földről. Nem vagyok sokkal közelebb hozzájuk, csak 250-300 km-rel. Az érdekes dolog az, hogy mind az északi, mind a déli égboltot szépen lehet látni. Sajnos a déli égboltot nem ismerem olyan jól. Más különbség az, hogy nem pislognak a csillagok. A műholdakat nem nagyon lehet látni. Ha az ember meggondolja, a műholdat csak akkor lehet látni, egy közelit, hogy ha mi a sötétben vagyunk, a műhold az pedig a napfényben van. Akkor lehet a fény visszaverődését látni. És hát ennek a valószínűsége elég kicsi.
Sajnos nincsen rá idő, még meg sem találtam a két könyvet, amit múltkor hoztam. Ennek majd utánanézek. Most van egy extra napom, és megpróbálok egy kicsit olvasni.
Ez egy tévhit, hogy ez egy nagy túlterhelést jelent. Ha az ember meggondolja, 500 másodperc alatt kell elérnünk 8000 méter másodpercenkénti sebességet. Ha elosztod, másodpercenként csak 16 m/s növekedésre van szükség. Ez csak 50%-kal nagyobb, mint a földi megterhelés. Ez az átlagmegterhelés; a legmagasabb és a legalacsonyabb az persze ettől különbözik.
A mosakodás és a hideg ital hiánya. Ami még idegesíti az embereket, hogy mindig minden elveszik. Hogy ha az ember valamire nem vigyáz, vagy nem ragasztja le úgymond... [itt néhány másodpercre megszakadt az adás]
A Központi Fizikai Kutatóintézettel működök együtt, és az ő számukra végzek méréseket a Pille sugárzásmérő berendezéssel. Ez egy elég komplikált kísérletsorozat, aminek a méréseken kívül az a fontossága, hogy bekalibrálja a mérőműszert magát. Tehát a régi méréseket is pontosabbá teszi.
Igen, nagyon könnyű látni. A Balatont és a Fertő-tavat rögtön föl lehet ismerni, és ahhoz kell igazodni. A Dunát és a Tiszát is lehetne látni. Egy kicsit nehezebb, mert őszintén mondva teljesen terepszínük van. A régi fényképeinken nem is láttam, és most csak a nagyobb felbontóképességnél látom a formájukat. De a színük egyáltalában nem megkülönböztethető. Szerintem a gyönyörű képek, amiket látunk a könyvekben, azok be vannak színezve.
Ezt biztos lehet látni, de szerintem ezt laikus szemmel nem nagyon lehet látni, mert nincs mihez hasonlítani. Tehát nem tudom, hogy nézett ki azelőtt, és nem tudom, hogy ahogy most néz ki, az normális-e vagy sem. Például a terepszín: nem hinném, hogy a színe a Dunának azért ilyen, mert szennyezett, hanem egyszerűen úgy néz ki. Néha látok egy gyönyörű zöld tavat, ami tényleg zöld, és szerintem az ipari szennyvíz.
Szerintem – persze a súlytalanságon kívül – a sebesség az nagyon érdekes. Az, hogy néhány perccel ezelőtt még New Yorkban (pontosabban fölötte – a szerk.) voltam, és most pedig Magyarországon megyek át. Már a Fekete-tengernél tartunk, és még csak egy percünk van beszélgetni. Ez a sebesség ez egészen elképesztő.
Mikor először hallottam, hogy lehetőségem lesz kérdezni Charles Simonyitól, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen érdekes élmény. Amikor az ember csak gondol arra, hogy egy híres emberrel beszél, vagy valakivel, aki az űrben van, először nem érzi azt, hogy hú ez mennyire különleges. De amikor meglátja a képernyőn, hogy tíz másodperc múlva eléri a horizontot az ISS, és hogy az a valaki, aki most éppen az űrben lebeg, megszólal, és visszaszól a földi „bázisnak”... hát azt
nem lehet leírni. Nem sokkal később gyorsan elmond az ember egy kérdést, előtte bemutatkozik (Gábor Sopronból), és egy percre rá úgy kapja a választ, hogy „Gábor kérdésére”. Ez szintén egy olyan dolog, amit nem lehet elképzelni, milyen érzés. Mintha lenne az embernek egy jó
barátja, akit évek óta ismer, aki most odafenn van, boldog, és valahogy ettől az ember is boldog lesz. És nem túlzás, ha azt mondom, hogy mindannyian így éreztünk egy picit, amikor meghallottuk Charles Simonyi válaszát a kérdésünkre.
Hamarosan kapcsoljuk az űrállomást
Dr. Both Előd az űrturizmusról tartott előadást
9 diák, 2 szervező
Horvátk Márk, a szervezés fő hajtómotorja
Maxim Orsolya felteszi kérdését Charles Simonyinak
Eligazítás a diákoknak
Dr. Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója és a diákok
GYORSHÍR: Egy órán belül kapcsolják élőben a Nemzetközi Űrállomást
Az április 3-i rádióamatőr-beszélgetések szövegváltozata
A Balatont fényképezte és Ady Endrétől idézett Charles Simonyi
Hétvégén élőben a Nemzetközi Űrállomás
Az április 5-i teljes hangfelvétel (mp3)
