Ami ennél fontosabb, sikeresen befejeződött a NASA új nagyteljesítményű hordozórakétájának tervezési fázisa.
Az amerikai űrügynökség Space Launch System (SLS) nevű rakétája a mostani menetrend szerint 2018 novemberében mutatkozhat majd be. A tervezési folyamatot lezáró felülvizsgálat (critical design review, CDR) egy fontos állomás a nehézrakéta megvalósulása felé vezető úton.
Az SLS rakétát korábban a Saturn-5 rakéták „klasszikus” színvilágát idéző külsővel álmodták meg. Balra a 2011-es fantáziakép, jobbra pedig a most bemutatott új, színes dizájn. Az első rakétafokozat külseje narancssárga lesz majd, ami egyébként a szigetelőanyagának a színe. (Ugyanilyenek voltak az űrrepülőgépek indításakor a külső hajtóanyagtartályok, kivéve az első kettőt: a Space Shuttle 1981-es bemutatkozásakor még fehér festést használtak, amivel aztán felhagytak, ahogy most sem fogják feleslegesen alkalmazni.) Az SLS két oldalsó, szilárd üzemanyagú gyorsítórakétája narancs és szürke színű sávos festést kap. Ez öt szegmensből áll majd, az űrrepülőgépeknél alkalmazott négy helyett. (Kép: NASA)
A leendő rakéta hajtóműveinek tesztelése túl van az első körön, és a bemutatkozó repüléshez épülő hordozóeszköz minden nagyobb részegységének a gyártása megkezdődött már. Az SLS lesz az eddig készített legnagyobb teljesítményű amerikai hordozórakéta. Célja, hogy emberes űrrepülésekre indítsa az amerikai űrhajósokat, méghozzá az alacsony Föld körüli pályákon túlra is – fél évszázaddal azután, hogy a Saturn-5 megtette ezt az Apollo űrhajókkal, egészen a Holdig.
Az SLS felépítésének vázlata a Block-1 konfigurációban. (Kép: NASA / MSFC)
A mostani felülvizsgálat az SLS tervezett három konfigurációja közül az elsőt (Block-1) érintette. Ennek 70 tonnás kapacitása lesz (alacsony pályára juttatható hasznos teherben számolva), az első fokozatában négy, hidrogénnel üzemelő RS-25 fő hajtóművel – ezek a Space Shuttle programból maradtak örökségül –, illetve a két oldalsó, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétával. Később a továbbfejlesztett Block-1B változat már 105 tonna tömeget lesz képes pályára állítani. Végül az SLS Block-2 konfigurációjának kapacitása 130 tonna lesz.
A CDR során 13 szakértői csoport 11 héten át több mint ezerféle dokumentációt és 150 Gbyte adatot tekintett át. Ez volt a négy közül az utolsó felülvizsgálat, amely az SLS koncepcióját érintette. 2017-ben, miután a gyártás, az alkatrészek integrációja és a tesztelés elkészül, a start előtt újabb felülvizsgálatok következnek. Először összevetik a megépült SLS és a tervezés során elképzelt rakéta tulajdonságait, majd közvetlenül az indítást megelőzően megvizsgálják, hogy a hordozóeszköz működésre kész-e.
Megkezdődött a Shuttle korszak RS-25 hajtóművének tesztelése az SLS számára. (Kép: NASA)
A majdani SLS „hátán” a világűrbe induló Orion űrhajó fejlesztése egy külön folyamat. Ott éppen most zajlik a CDR. A NASA szerint emberekkel először 2023-ban emelkedhet a magasba az SLS–Orion páros. Az SLS fejlesztési költségei 2014-től kezdve a 2018-as első tesztrepülésig 7 milliárd dollárt emésztenek fel. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
SLS: Formálódik az elképzelés
Indítóállvány az SLS-nek
Indítóállvány az SLS-nek II.
Két évet késhet az Orion
Az SLS tervezési fázisának lezérultáról (Spaceflight Now)
SLS honlap (NASA)
Mint arról már többször beszámoltunk, a kisbolygókhoz, a Holdhoz és a Marshoz készülő amerikai Orion űrhajó műszaki-hajtómű egysége Európában készül.
