A NASA a napokban jelentette be, hogy odaítélte az új Orion űrhajórendszer egy újabb komponensének – a mentőrendszernek – a tervezési, gyártási jogát, amely aktussal elkezdődik ezen részegység életútja is.
Ezúttal az Ares-Orion űrhajórendszer egy speciális részegységének életre hívásáról kaptunk hírt. Mint ismeretes, az Orion űrhajó majdani felbocsátásakor a NASA visszatér egy régi metódushoz, a függőleges szereléshez, azaz a legénységet szállító űrhajó a hordozóeszköz tetején utazik. Azaz majdnem a tetején. Ahogy annak idején a Mercury és az Apollo űrhajóknál, az új koncepcióban is helyet kapott az űrhajórendszer legfelső szintjén – az Orion „tetején” – egy kis, rakétákkal felszerelt torony: a mentőrendszer. A NASA űrhajótörténelmében a Gemini és a Space Shuttle más utakon járt az esetleges startbaleset közbeni mentés koncepciójában, előbbi katapultülésekkel vitte volna messzire az űrhajósokat a veszélytől, utóbbi pedig magát az üzemanyagtartályról leválasztott orbitert használta volna erre. (Az előbbi koncepciónál nem került sor éles szituációra – bár a működőképességét végig kételyek kísérték –, míg utóbbinál a Challenger katasztrófa éppen hogy cáfolta a mentési mód életképességét.)
Az Orionnál pedig újra az immár klasszikus Mercury és Apollo módszerhez nyúltak vissza. Ebben a szisztémában a rakétarendszer legtetején elhelyezett erős, toronyra szerelt szerkezet vészjelet érzékelve mintegy letépi az űrhajósok kabinját a pályáról letérni készülő, vagy felrobbanó rakétáról és biztonságos távolságba viszi azt a hordozóeszköztől, hogy végül az űrhajó saját ejtőernyőjén ereszkedjen alá a felszínre.
Az Orion űrhajó tervezését – amelynek egy része a mentőrendszer is – a Lockheed Martin konzorcium Orbital Sciences Corporation nevű érdekeltsége kapta feladatul. Ez egyben érdekes koncepció is, hisz az űrhajó és annak mentőrendszere merőben eltérő feladatú és felépítésű részegység. Az Orbital Sciences „tovább is passzolta” a feladatot, egy alvállalkozót vont be a fejlesztésbe. A most tető alá került szerződés szerint az ATK Launch Systems Group 62,5 millió dollárárért fejleszt szilárd hajtóanyagú hajtóművet az Orionhoz. (Az ATK-t inkább korábbi nevéről – Morton-Thiokol, vagy Thiokol Propulsion – és számos termékéről, mint az STS rendszer szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáiról, vagy a Mars Pathfinder ballonjainak felfújásáért felelős gázgenerátorokról ismerhetjük).
Az ATK a szerződés szerint egy 230 tonna tolóerőt kifejtő szilárd hajtóanyagú hajtóművet fejleszt, amely képes az Orion ezredmásodperceken belüli mentésére. A hajtómű fordított áramlású lesz, azaz a gázsugár hasonlóan fejt ki tolóerőt, mint a sugárhajtású repülőgépeken alkalmazott gázsugárfordító, ám ennél a konstrukciónál négy kis fúvókán terelik „hátra” a gázsugarat. Az első tesztekre a tervek szerint már az idén nyáron sor kerülhet, igaz még csak csökkentett méretű makettekkel. A teljes értékű tesztek később várhatóak, amelyhez 4, míg majd a repülésekhez 8 példány leszállítását tartalmazza a mostani kontraktus. (Forrás: SpaceDaily.com, kép: NASA)
Kapcsolódó cikkek:
Születőben a leendő holdkomp hajtóműve
Korábban már adtunk hírt a születő Orion űrhajórendszer egyes részegységeinek fejlesztéséről. Most újabb egységek előrehaladásáról érkeztek hírek.
