Az űrhajósjelöltek „Hetek” csoportjából már a negyedik is felrepült az égbe. 76 éves korában elhunyt Gutyina Péter egykori repülőszázados, űrhajósjelölt, szuperszonikus elfogó vadászrepülő.
„– Fiúk, fogadjunk estére egy korsó sörben, hogy ma túl megyek kétezren.
A MÁV repülőklubból egyenes út vezetett Szolnokra. 1965 szeptemberében nyert felvételt a Kilián György Repülőműszaki Főiskolára, ahol elméleti és gyakorlati képzésben részesült, L–29-es sugárhajtású gépen 30 órát repült. 1966. augusztus 28-án utazott a Szovjetunióba tíz növendéktársával együtt, ahol a Krasznodari Katonai Repülőtiszti Főiskolán folytatta tanulmányait (Bedő István, Bende István, Cziegler György, Kramaszta László, Parti Zoltán, Pető Imre, Pintér Sándor, Vanyó József, Vágvölgyi László és Varga László voltak az évfolyamtársai). Az 1966/67-es tanévben L–29-es típuson folytatták elméleti és gyakorlati felkészülésüket, 45–50 órát repültek a Primorszko Ahtarszk repülőtéren. A repülőkiképzésüket az 1967/68-as tanévben Kuscsovkán folytatták MiG–15UTI és MiG–17 típusokon. Gutyina Péter növendékcsoportja volt az első, aki MiG–21-es kiképzést kapott Krasznodarban, MiG–21U, UM és MiG–21PFM típusokon 50 órát repültek.
1969. augusztus 20-án avatták Budapesten. Első osztályú szuperszonikus elfogó vadászrepülőként teljesített szolgálatot a Magyar Légierőben. Testi felépítése az ideális vadászpilóta alkatot testesítette meg, kiváló személyiségjegyeivel kitűnt a pilóták közül. A repülés szempontjából nemcsak jó testi adottságai, hanem jó elméleti felkészültsége is lehetővé tette, hogy repülési feladatait hibátlanul tudja teljesíteni. Mindig az elsők között sajátította el az új repülési feladatokat, ezért fiatal kora ellenére hamarosan berepülési feladatokkal is megbízták. Érdeklődött az újdonságok iránt, vidám és fegyelmezett pilóta volt. Rendkívüli adottságai és a tökéletességre való törekvése mellett jól viszonyult a környezetéhez és jól alkalmazkodott a változó körülményekhez. Szükség esetén a repülésvezetői tisztséget is ellátta.
Amikor 1977. május 12-én a Magyar Néphadsereg Repülőfőnöksége meghirdette, hogy a vadászrepülők űrhajósnak jelentkezhetnek, ő is a jelöltek közé került. Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben 1977. június 13-án kezdődtek az űrhajósjelöltek orvosi vizsgálatai, és július 16-án fejeződnek be. A terheléses vizsgálatokat kiválóan teljesítette, így a hatodik helyen bekerült a „Hetek” csoportjába. Egészségi állapota alkalmassá tette őt is arra, hogy űrhajós legyen. Mivel csak egy pilóta repülhetett, így az ő űrrepülése elmaradt, és a kecskeméti vadászezrednél folytatta szolgálatát. Idővel életvitele megváltozott, a honvédségtől megválva a civil életben kereste boldogulását. Bajtársaival az űrhajósjelöltek találkozóin tartotta a kapcsolatot.
Megrendülve olvastam fia, ifj. Gutyina Péter üzenetét. „Az öreg Sas ma tovarepült. Az utolsó feladatát teljesíti. A mennyországba kapott ma légteret. Mától az angyalokkal repül kötelékben. Isten nyugosztaljon öreg harcos! Kék eget! Csak az hal meg, akit elfelejtenek!”
Kiváló pilótától, bajtárstól és baráttól búcsúzunk, ígérem Peti, emlékedet megőrizzük, béke poraidra!
Dr. Remes Péter ny. orvos ezredes Kapcsolódó cikkek:
– Ezzel az egyhetes B vizsgáddal?
– Nem öregem, hanem azzal a termikkel, ott ahol a gólyákat viszi.
Az idén ült először repülőgépbe és már a B vizsgája is megvan Gutyina Péternek, a tábor legfiatalabb növendékének. Péter ferencvárosi srác, a József Attila technikum III. éves tanulója és nagyon büszke eredményére. [...] Lassan az ötvenedik starthoz közeledünk, a szélviszonyok is jobbak lettek, már több gép ezer méter fölött köröz, sőt egyikük a 2000 méter felé tart – úgy látszik, barátunk megnyerte a fogadást.” – olvashatjuk a Repülés című folyóirat 1962. szeptemberi számában a Gutyina Péterről szóló riportot. A MÁV repülőklub növendéke volt, itt ismerkedett meg a repüléssel. Ezen a nyáron is, közel harminc fiatallal együtt, ebben a táborban töltötte a vakációját. A riportból azt is megtudhatjuk, hogy Peti már régen levizsgázhatott volna, de előbb meg kellett várnia, hogy betöltse a 16. évét.
In memoriam Neumann György (1947–2019)
Magyari Béla (1949–2018)
In memoriam Elek László (1946–2017)
Könyv az első magyar űrrepülésről
Itt a megfejtés, és megvan dr. Remes Péter „Az első magyar űrrepülés története” című könyvéért folyó rejtvénysorozatunk utolsó fordulójának nyertese!
