A pénteki nap második Falcon-9 indításával két új generációs O3b távközlési műholdat állítottak pályára.
A SpaceX hordozórakétája december 16-án magyar idő szerint 23:21-kor indult a floridai Cape Canaveral bázis 40-es starthelyéről. (Egy ugyanilyen rakéta szinte pontosan 11 órával korábban Kaliforniából is végrehajtott egy sikeres indítást, az amerikai–francia SWOT vízkutató műholddal.) A Falcon-9 ez alkalommal egy nyolcadszor használt első fokozattal repült (B1067), amely most tengeri úszó platformra landolt.
A luxemburgi székhelyű távközlésiműhold-üzemeltető, a SES megbízásából épült két második generációs O3b szélessávú adattovábbító műhold különleges, mintegy 8000 km magas egyenlítői pályára került. Az O3b első generációját képviselő űreszközöket 2013 és 2019 között bocsátották fel (ld. korabeli híreinket a kap alján), négyes csoportokban, orosz Szojuz hordozórakétákkal. Így ezek az újak most az FM21 és FM22 jelzést viselik. Az O3b új, mPOWER nevű műholdsorozatába egyelőre 11 példány legyártására adtak megrendelést. Továbbiak felbocsátása várható Falcon-9 rakétákkal 2023-ban.
A két O3b mPOWER műhold a Falcon-9 orrkúpja alatt, a startra várva. A hasznos teher össztömege közel 4,1 tonna volt. (Kép: Michael Cain / Spaceflight Now / Coldlife Photography)
Az O3b rendszer feladata szélessávú internetes adatátviteli szolgáltatás nyújtása az előfizetők – jellemzően kormányzati szervezetek és vállalatok – számára. A lefedettség az 50° északi és déli szélességek közötti területekre terjed ki. Az O3b segítségével a legeldugottabb helyeken vagy óceánjáró hajókon is a földi hálózatokéval összemérhető sávszélességet tudnak kínálni a felhasználóknak.
Ahogy a régiek, úgy az új műholdak is közepes magasságú Föld körüli pályákon (Medium Earth Orbit, MEO) üzemelnek. Az eredeti húsz O3b műhold, amelyek a Thales Alenia Space cégnél épültek közel egy évtizeddel ezelőtt, egyenként 10-10 irányított nyalábbal rendelkeztek. A második generációs sorozat készítője a Boeing, a nyalábjaik száma pedig műholdanként 4000. A SES szélessávú fejlesztésében a MEO pályák mellett tette le a garast, hiszen a geostacionárius (GEO) magasságból – a rádióhullámok véges terjedési sebessége miatt – nagyobb az adatátvitel késleltetési ideje. Ugyanakkor míg a GEO pályákról akár három műholddal is le lehet fedni az egész Földet (eltekintve a sarkvidékek környezetétől), addig több, a Föld körül elosztva keringő MEO pályás műholdra van szükség ugyanehhez. Mint ismeretes, az igazán nagy internetszolgáltató műholdseregek, mint a SpaceX Starlinkje vagy a OneWeb még alacsonyabb (Low Earth Orbit, LEO) pályákat használ – itt még kedvezőbb a válaszidő, viszont cserébe még sokkal több űreszköz kell a teljes lefedettség biztosításához.
A közepes magasságú, egyenlítői pályákat használó második generációs O3b műholdrendszer működési elve. (Kép: SES)
Az O3b rövidítés feloldása egyébként Other 3 billion, vagyis további 3 milliárd, ami arra való utalás, hogy nagyjából ennyi ember nem rendelkezik megbízható internetes hozzáféréssel a kiépített felszíni távközlési hálózatoktól való távolsága miatt – akár fizikai, akár gazdasági akadályok miatt. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Távközlési fúzió
Négy új O3b távközlési műhold
Négy új műhold az O3b hálózatába
Internet a világűrből
Négy műhold, egy Szojuz
Szélessávú internet az égből
Szojuz rakéták a világ két végéről
A két első O3b mPOWER műhold startja (Spaceflight Now)
Az európai nehézrakéta az Intelsat két Galaxy távközlési holdját és az első harmadik generációs európai Meteosat időjárási műholdat állított geostacionárius átmeneti pályára.
