Az olcsó, biztosítással nem rendelkező műholdak egyre több űrszemetet keltenek, növelve a károkozás veszélyét.
Amint arról beszámoltunk, 2024. október 19-én darabjaira szakadt az 500 millió dollár értékű Intelsat–33e geostacionárius távközlési műhold. A robbanás nyomán 20 nagyobb roncsdarabot azonosítottak, amelyek azóta is a Föld körül keringnek, az űrszemét megszámlálhatatlanul sok darabjának társaságában, amelyek együttes tömegét mintegy 14 ezer tonnának becsülik. A megsemmisült műhold nem volt biztosítva.
Fantáziarajz az űrszemétről. (Kép: Getty Images)
Az űrszemét mennyiségének növekedésére sok üzemeltető úgy reagál, hogy nem kötnek biztosítást, és egyre olcsóbb műholdakat készítenek, rövidebb hasznos élettartammal, ami viszont gyorsabban szaporítja az űrszemetet, a folyamat pedig önmagát erősíti. Súlyosbítja a helyzetet, hagy a pályára állítás költségei rohamosan csökkennek, a biztosítási díjak viszont nőnek, ami a fenti gondolatmenetet követve az űrszemét sokasodásához vezet, különösen az alacsony Föld körüli pályákon (LEO).
A műholdak biztosítása ezzel szemben még soha nem volt olyan drága, mint mostanában. A biztosítók számára minden korábbinál rosszabb év volt 2023, amikor több mint 500 millió dollár veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni, de az előzetes becslések szerint 2024-ben még ennél is nagyobb kárt szenvedtek el.
Az Orbiting Now honlapon közölt adatok szerint a Space.com hivatkozott cikkének megírásakor 12 787 műhold keringett a Föld körül, de közülük mindössze 300-at biztosítottak a Föld körüli pályán bekövetkező ütközésből eredő kár esetére. Az európai és brit üzemeltetők számára kötelező előírás műholdjaik biztosítása, ami viszont versenyhátrányt jelent számukra az indai, kínai és orosz üzemeltetőkkel, valamint az amerikai magáncégekkel szemben. Az európai Ariane–6 rakéta indításainak költsége 80–120 millió dollár között lesz, ezzel szemben a SpaceX Starship rakétájával az indítások várható költsége – az újra felhasználható rakétáknak köszönhetően – 2–10 millió dollár között lesz indításonként. Az Egyesült Államokban az indításokra kötelező ugyan felelősségbiztosítást kötni, a pálya elérése utáni időszakra, tehát az ütközésekre azonban nem.
Az űreszközök biztosításának története 1965-ben kezdődött, amikor a Lloyds Bank biztosította a később az Apollo–11 holdraszállását közvetítő Intelsat–I műholdat. Az első ismert káresemény 1984-ben történt, amikor a hordozórakéta hibája miatt nem sikerült megfelelő pályára állítani a 87 millió dollár (mai áron 2,82 milliárd dollár) értékű Intelsat–509 (Intelsat V F-9) távközlési műholdat. A biztosítási üzletág 2000 óta átlagosan a kudarcok 5%-os arányával számol. Nyilvántartások szerint az üzletág történetében eddig összesen 165 olyan káreseményt jegyeztek fel, ahol a kártérítés összege meghaladta a 10 millió dollárt. A legnagyobb kárigény 411 millió dollár volt 2019-ben, amikor az európai Vega rakéta kudarca miatt nem sikerült pályára állítani az Emírségek felderítő műholdját. Abban az évben fordult elő először, hogy az űreszközök biztosítói veszteséggel zárták az évet. Akkor még azt remélték, hogy a következő évek nyereségével kompenzálhatják a veszteségeiket, azonban ehelyett az ütközések növekvő száma miatt 2021-ben két biztosító (Assure Space és AmTrust Financial) is beszüntette az űreszközök biztosítását.
A NASA grafikája a Földet körülvevő űrszemétfelhőről a NASA Orbital Debris Program Office adatai alapján. (Kép: NASA's Goddard Space Flight Center / JSC)
A helyzet a későbbiekben sem javult: 2023-ban az 1 milliárd dollárt elérő kárigények miatt veszteségük az említett 500 millió dollárra nőtt. Ezzel több biztosító számára is betelt a pohár, kiszálltak az űrbiztosítási üzletből. Az űrindításokat nyilvántartó és az űrbiztosításokkal foglalkozó Seradata adatbázis szerint a Föld körül keringő műholdak 42%-a inaktív. Az aktív műholdak száma 2020 és 2021 közt 68%-kal nőtt, 2016 és 2021 között pedig több mint 200%-kal. Az űrbiztosítások számára jórészt a légi közlekedési biztosítási díjai szolgálnak modellként, azzal a különbséggel, hogy az űrbiztosítások díjai jellemzően 10–20-szor magasabbak. Az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak biztosítási díja általában 500 ezer és 1 millió dollár közötti, míg a geostacionárius műholdaké 200–300 millió dollár.
Fantáziarajz a Föld körül keringő űrszemétről. (Kép: EvgeniyShkolenko / Getty Images)
A biztosítók űriparágból történő tömeges menekülésének hátterében az az alapvető probléma áll, hogy a károkozás esetében általában nem állapítható meg a kár okozója. A felelősségbiztosítás érvényesítésekor általában rendkívül nehéz megállapítani, hogy a káreseményt ütközés vagy a kárt szenvedő műhold fedélzetén bekövetkezett robbanás okozta, illetve ütközés esetében szinte lehetetlen az kárt okozó törmelékdarab forrását azonosítani, ami „rémálom a biztosítók számára”, amint egy biztosítási szakember megfogalmazta.
Egy kép az Európai Űrügynökségnek a Föld körül keringő, 1 mm-nél nagyobb objektumokról készített animációjából. (Forrás: ESA)
Megoldást jelenthetne a műholdak üzemeltetőinek felelősségteljesebb magatartása. Ez ellen dolgozik azonban a CubeSatok egyre növekvő száma, ezeket az általában rövid életű és olcsó műholdakat ugyanis üzemeltetőik gyakran sorsukra hagyják. Amíg azonban nem semmisülnek meg a légkörben, fokozott ütközésveszélyt jelentenek. Az ütközés elkerülő manőverek okoztak már adatvesztést a NASA Aqua és Terra földmegfigyelő műholdjai esetében éppúgy, mint ahogy a Nemzetközi Űrállomásnak is időről időre ki kell térnie egy ütközéssel fenyegető törmelékdarab elől. A legrosszabb forgatókönyv természetesen a Kessler-szindróma lenne, amely súlyos esetben mindenféle űrtevékenységet ellehetetlenítene.
Káresemény azonban nem csak a Föld körüli pályán következhet be, 2024. március 8-án például az ISS-ről gondatlanul szabadon engedett alkatrész becsapódása okozott kárt a Földön.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A biztosítók belerokkannának...
Fizethet a biztosító...
Elveszett az újabb arab felderítő műhold
A műholdak egyre olcsóbbak, a biztosítások drágábbak lesznek (Space.com)
Orbiting Now (a Föld körül keringő aktív és üzemképtelen műholdakat naprakészen nyilvántartó olda)
Seradata (Satellite & Space Insurance Data)
Az amerikai–indiai radaros földmegfigyelő műhold egy indiai GSLV Mk.2 rakétával startolt.
