Az 1995-ben indított, 16 éven át aktív, a maga idejében úttörőnek számító európai földmegfigyelő műhold várhatóan február második felében belép a sűrű légkörbe és megsemmisül.
Az ERS-2 (European Remote Sensing Satellite-2) indítása négy évvel követte társáét, az ERS-1-ét. A második számú európai távérzékelő műhold 16 éven át tartó működése alatt rengeteg olyan információt szolgáltatott, amely forradalmasította bolygónkról alkotott képünket és az éghajlatváltozás kutatását. A tudományt előmozdító adatok mellett fontos öröksége az ERS holdaknak, hogy megalapozták számos mai modern földmegfigyelő műhold programját és műszerezettségét, hozzájárulva az Európai Űrügynökségnek (ESA) a műholdas földmegfigyelés élvonalában elfoglalt pozíciójához. (Az ERS-1 egyébként kilenc év működés után, 2000-ben mondta fel a szolgálatot.)
ERS-2. (Fantáziakép: ESA)
2011-ben az ESA leállította az ERS-2-t: felelős módon, a maradék hajtóanyag felhasználásával és teljes kiürítésével 785 km-ről 573 km-re csökkentették a pályamagasságát, végül pedig lemerítették az akkumulátorokat. A műhold „nyugdíjazásáról” annak idején mi is beszámoltunk. Akkori cikkünk végére került egy bőséges gyűjtemény az ERS-2 adatain alapuló eredményekről – a műholdradaros felszínmozgás-vizsgálatoktól kezdve a sarkvidéki jégtakarón és a légköri összetevőkön át a hurrikánok kutatásáig. (Mostani cikkünk végére is jutott néhány újabb beszámoló olyan további eredményekről, amelyek az ERS-2-höz kapcsolódnak, de már a műhold leállítása után születtek. – A szerk.) Az ESA akkori közlése nyomán majdnem 13 évvel ezelőtt, 2011 júliusában azt írtuk, hogy a lekapcsolt műhold a természetes fékeződés miatt „az új pályamagasságról kb. 25 év alatt jut le a sűrűbb légkörbe, ahol megsemmisül majd”. Nos, még ennyi idő sem kellett, hogy az ERS-2 eljusson addig a pontig, ahol majd elizzik a sűrű légkörben. Az aktuális előrejelzések szerint ez február 20. környékén következhet be. Az időpontot természetesen nem lehet előre teljesen pontosan megjósolni, hiszen az függ a felsőlégkör aktuális állapotától is.
Az ERS holdak apertúraszintézis elvén működő radarjainak mai utódjai például a Copernicus program Sentinel-1 holdjain működnek, de előtte az Envisat komplex műszerezettségének is a része volt egy ilyen berendezés. A radaros magasságmérő a jégvastagság változásait feltérképező CryoSat műhold berendezését alapozta meg. Az ERS infravörös radiométere a Sentinel-3 műholdakon, az ERS-2-n repülő ózonmonitorozó berendezés (Global Ozone Monitoring Experiment, GOME) előbb az Envisat (SCIAMACHY), majd a MetOp (GOME-2) európai műholdakon „élt tovább” modernizált formában. Az ERS-2 számos olyan úttörő földmegfigyelési elvet és technikát alkalmazott, amelyeket ma már szinte természetesnek veszünk. Az ERS-2 startjának idején az éghajlatváltozás még nem volt annyira közismert téma, mint manapság. De az ERS küldetések páratlanul értékes adatokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy milyen hatást gyakorol az emberiség a bolygónkra. Tudományos közlemények ezrei jelentek meg az ERS műholdak adatai alapján, és a jelenleg már régóta inaktív műholdaktól származó archív adatok továbbra is a kutatók rendelkezésére állnak. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Nyugdíjazzák az ERS-2-t
Tisztul a levegő Európában
Műholdak „radarszeme” a holland gátakon
Füst-jelek
A vártnál is gyorsabban olvad Grönland jege
Légkörbe lépés előtt az ERS-2 (ESA)
A NASA műholdja az óceánokról és a légkörről gyűjt majd rengeteg értékes adatot.
