Erdőirtás Bolíviában

Bolívia Tierras Bajas térségében a földhasználat különös, a világon egyedülálló mintát rajzol a tájra.

A terület Santa Cruz de la Sierra várostól keletre terül el, a Chiquitano-erdőség egy részének helyén. A 230 ezer négyzetkilométer területű Chiquitano-erdőség egy trópusi lombhullató monszunerdő, amely az Andoktól keletre, Bolívia és Brazília alacsonyabban fekvő területein, a trópusi esőerdőktől délre terül el. A képen látható területen, a monszunerdő helyén mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket alakítottak ki.

A Landsat műholdak 1986-ban, illetve 2022-ben készítették a bemutatott, természetes színű felvételeket. A drasztikus erdőirtás akkor kezdődött, amikor az Egyesült Államok és Bolívia kormánya ezen a területen telepítette le az Andok fennsíkjairól, a Bolíviai-magasföldről (Altiplano) elvándorló, elszegényedett lakosságot. Az első telepek az 1970-es években és az 1980-as évek elején jelentek meg, amelyekben jellemzően néhány házon kívül templomot és kocsmát építettek, focipályát alakítottak ki, körülöttük legelőkkel és háztáji jellegű földművelésre alkalmas mezőgazdasági területekkel.

Az 1986. július 2-án készült Landsat felvételen még csak a szabályos rendben elhelyezkedő települések láthatók a szinte egybefüggő erdőségen belül. A települések körül csak kis területeken irtották ki az erdőt. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A 2022. augusztus 22-i felvételen látható, hogy a települések körül sugaras szerkezetben, a nagy négyzetek teljes területén kiirtották az erdőt. A jellegzetes mintájú területtől délre a nagyüzemi mezőgazdaság céljaira nagyüzemi módon folytatták az erdőirtást, a négyzet alakú területeken belül téglalap alakú sávokban vágták ki a monszunerdő fáit. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Az 1980-as években a politikai instabilitás miatt az államilag irányított telepítés leállt ugyan, de a gazdasági tevékenység folytatódott a területen, és telepesek újabb hullámai érkeztek. Emellett már az 1960-as évektől kezdve Mexikóból is érkeztek telepesek a térségbe, számuk az 1980-as és 1990-es években jelentősen megnőtt. Az egymástól elszigetelt településeik a négyzet alakú területeken az erdőirtás középpontjaivá váltak, így alakult ki a négyzeteken belüli sugaras földhasználati struktúra, létrehozva a jellegzetes, négyzetbe erőltetett szélforgóra emlékeztető mintázatot. A nagy négyzetek oldalai mintegy 4,5 kilométeresek, a közepükön található települések mintegy 300 × 300 méteres területen helyezkednek el.

Az évek múlásával egyre több belföldi és külföldi befektető jelent meg, aminek nyomán a mezőgazdasági termelés jellege is átalakult, egyre nagyobb területeken nagyüzemi művelés folyt, ami azt is jelentette, hogy egyre nagyobb területeken irtották ki az erdőt. Az így nyert mezőgazdasági területeken gabonanövényeket, elsősorban szóját termesztettek. Eközben az erdőirtást dél felé folytatták, ahol a 2022-es felvétel alján látható, az a kép szélén túl dél felé folytatódó területeken téglalap alakú erdőirtási minták jelentek meg, mivel itt már nem a korábban kialakított települések jelentették az erdőirtás központját, hanem a tevékenység nagyüzemi módon folyt.

A világ természeti erőforrásainak, köztük az erdőknek a helyzetét vizsgáló, World Resources Institute nevű nonprofit szervezet adatai szerint Bolíviában az elsődleges erdőterület-vesztés az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, a 2000-es évek elejéhez képest a 2020-as évek elejére a kétszeresére nőtt. Bolíviában 2001 és 2021 között az intézet megállapítása szerint 6,7 millió hektárról tűnt el az erdő.

Kapcsolódó cikkek:
Műholdak, erdők, felhők
Amazônia-1
A zöldülés kedvező éghajlati hatása
Légszennyezés az erdőtüzek nyomán
Kambodzsa eltűnő erdei
Erdőirtás Landsat képeken
Erdőirtás és szén-dioxid
Erdősültség-változás a Felső-Tisza vízgyűjtőjén

Kapcsolódó linkek:
Az erdőirtás mintázata Bolíviában (NASA EO)