Fényszennyezési kísérlet

Műholdas megfigyelésekkel próbálják azonosítani a fényszennyezés forrásait. Talán mégsem a közvilágítás a főbűnös.

Ma már sajnálatosan ritkák az olyan helyek, ahol valóban sötét az éjszakai égbolt. A Német Földtudományi Kutatóközpont munkatársai Christopher Kyba vezetésével tavalyi vizsgálatukban a fényszennyező források pontosabb azonosítását tűzték ki célul. Bár egy korábbi, az ISS-ről végzett vizsgálat szerint a csillagos égboltot elhomályosító háttérfény fő forrása a közvilágítás és az épületek megvilágítása, most más eredményre jutottak. Legalábbis az arizonai Tucsonra és környékére vonatkozóan, ahol vizsgálataikat végezték.

A képen egy átlagos éjszakai felvétel látható Tucson környékéről, amelyet 2021. április 24-én helyi idő szerint hajnali 2:30-kor készített a NOAA és a NASA Suomi NPP műholdja a látható és infravörös tartományban működő radiométerével (VIIRS, Visible Infrared Imaging Radiometer Suite). A VIIRS szenzornak van egy nappali–éjszakai sávja (DNB, day-night band), amelyik a zöldtől a közeli infravörösig érzékel, és különböző szűrőkkel megkülönböztethetővé teszi a városi fényeket, az erdőtüzeket és a visszaverődő holdfényt. A képen jól megfigyelhető Tucson sakktáblára emlékeztető városszerkezete, az észak–déli, illetve kelet–nyugati irányban futó utcákkal, amit csak helyenként törnek meg a kizárólag Tucsonra jellemző, átlós irányú sugárutak (stravenues).

A NOAA–NASA Suomi NPP műhold 2021. április 24-i felvétele Tucson (Arizona, USA) környékéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens, Suomi NPP Partnership)

A városban a mesterséges fények forrása a közvilágítás mellett a köz- és magánépületek megvilágítása, a reklámok, a sportlétesítmények és a közlekedés. A vizsgálat eredményei szerint a közvilágítás járuléka a vártnál kisebb a városi fényszennyezéshez. A városban olyan, a közvilágítást központilag szabályozó rendszer működik, amelyik este 90%-os teljesítménnyel kapcsolja fel a közvilágítást, majd éjfélkor takarékossági okokból 60%-ra csökkenti a fényforrások teljesítményét. A vizsgálat során viszont néhány éjszakán keresztül egész éjjel 100%-on működtették a világítást, míg más éjszakákon 30%-ra csökkentették a teljesítményt, majd összehasonlították az éjszakánként készült műholdfelvételeket.

A VIIRS DNB felvételeinek kiértékelése során a kutatók annak megfelelően korrigálták az adatokat, hogy a műhold milyen irányból látott rá a városra a felvétel készítésekor, továbbá a légkör állapotára jellemző, különböző tényezőket is figyelembe vettek. A vizsgált éjszakákat úgy választották meg, hogy a holdfény egyáltalán ne zavarja a képeket. Mindezek után a felvételeket összehasonlítva megállapították, a fényszennyezés mekkora részéért felelősek az utcai lámpák, és mennyi ered egyéb forrásokból.

Megállapításuk szerint „normál üzemben” éjfél után a város fényének mindössze 13%-a származik az utcai közvilágításból, és ez az arány akkor is csak 18%-ig nőtt, amikor éjfél után nem csökkentették a lámpák fényerejét. Ez azt jelenti, hogy a fényszennyezés oroszlánrészéért nem a közvilágítás, hanem az egyéb mesterséges fényforrások felelősek. Ha a városi szinten egységesen szabályozott közvilágítást egyetlen egységnek tekintjük, akkor természetesen ez a legjelentősebb fényszennyező forrás, de Kyba hangsúlyozza, hogy nem elég az utcai lámpákat LED-es fényforrásokra cserélni, hanem fel kell deríteni az egyéb fényszennyező forrásokat is.

Kapcsolódó cikkek:
Fényszennyező műholdak
Szemeteljünk diszkógömbbel?
A fényszennyezés feltérképezése a világűrből
Ünnepi fények
Csillagoségbolt-park a Hortobágyon

Kapcsolódó linkek:
Fényszennyezési kísérlet (NASA Earth Observatory)