Megállíthatatlan a műholdseregek (korábbi elnevezésükkel megakonstellációk) gyarapodása. De mit szólnak ehhez a csillagászok?
(Az Űrvilág szerkesztősége itt ragadja meg az alkalmat, hogy köszönetét fejezze ki Almár Ivánnak, aki a megakonstellációk helyett a műholdseregek kifejezést javasolta. Egyik korábbi, valamint jelen cikkünkben már el is kezdtük az újonnan alkotott fogalom népszerűsítését.)
A tavaly májusban és novemberben indított 60–60 Starlink műholdhoz idén már három újabb, ugyanekkora adag csatlakozott, január 7-én, illetve január 29-én és február 17-én. Mindez csak nyitánya volt annak, hogy a SpaceX idén a műholdsereg nem kevesebb mint 1500 darabját szándékozik Föld körüli pályára állítani. Az idei évindító start másnapján az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) Honoluluban tartott éves gyűlése küldötteinek saját szemükkel is alkalmuk volt megnézni az égbolton végigvonuló műholdsereget. Természetesen a konferencián tárgyalt témák közt is szerepelt a műholdseregek teremtette új helyzet megvitatása.
A SpaceX 2020. január 6-án Falcon-9 rakétával állította pályára a Starlink műholdsereg harmadik, 60 darabos adagját, amelyet azóta már két további, hasonló adag követett. (Kép: SpaceX via Flickr)
Pat Seizer, a Michigani Egyetem emeritus professzora elmondta, hogy a műholdak zavaró hatása régóta ismert, de ezt a csatát már 1957-ben elvesztették. Hozzátette, „azt szeretnénk, ha egyetlen műhold sem keringene a Föld körül”. (Bár nem valószínű, hogy az űrtávcsövek sokaságával dolgozó kollégái is osztják ezt a véleményét. – B.E.) A Starlink azonban műholdjai száma és fényessége miatt is minőségi különbséget jelent az eddigi zavaráshoz képest. Szabad szemmel csak kezdeti, kb. 300 km magas pályáikon lehet látni a Starlink műholdakat, ilyenkor a 2–3 magnitúdó fényességű holdak fényszennyezett környezetben is észrevehetők. Amikor elérik 500 km magas működési pályáikat, akkor már csak 5 magnitúdó körüli a fényességük, amit szabad szemmel már csak a városi fényektől távol lehet látni. Az óriástávcsövekkel hosszú expozíciós idejű felvételeket készítő csillagászok számára azonban ez is éppen elég zavaró fényesség. Eddig csak mintegy 200, legalább ilyen fényes műhold keringett a Föld körül, számuk azonban 2020 végére a tervek szerint csaknem tízszeresére nő.
A Falcon-9 utolsó fokozata Ausztrália és az Antarktisz fölött engedte szabadon a 60 Starlink műholdat. (Kép: SpaceX webcast video állókép)
Jeff Hall, az arizonai Lowell Obszervatórium igazgatója, az AAS fényszennyezéssel és űrszeméttel foglalkozó bizottságának elnöke kijelentette, hogy bár tudtak a SpaceX terveiről, arra nem számítottak, hogy a Starlink holdak ilyen fényesek lesznek. Hasonló kijelentést tett a SpaceX jelen lévő képviselője is. Mint elmondta, munkatársaik hónapokat töltöttek annak megértésével, miért látszanak ilyen fényesnek a Starlinkek. (Utóbbi vélemény különösen nehezen hihető, hiszen a műhold gyártója a technikai paraméterek ismeretében nyilván pontosan ki tudta volna számítani, milyen fényesnek látszanak a műholdjaik. – B.E.)
Mint arról portálunkon is beszámoltunk, és a SpaceX képviselője is hangsúlyozta, jó szándékuk jeleként a január 7-i start 60 műholdja közül egyet kísérletképpen a fényvisszaverést csökkentő bevonattal láttak el. Néhány hónapig tarthat az a tesztidőszak, amely alatt a csillagászok meg tudják állapítani, mennyivel kevésbé akadályozza a munkájukat az elsötétített „DarkSat”, mint a műholdsereg többi tagja. Eközben a SpaceX azt vizsgálja, milyen hatása van az elsötétítésnek a műhold termikus egyensúlyára. Hónapokba telhet tehát, mire eldől, beváltja-e a sötét bevonat a hozzá fűzött reményeket, miközben persze a „hagyományos” fényességű műholdakat gyártják és állítják pályára. Eközben a SpaceX folyamatos kapcsolatot tart a csillagászok képviselőivel, ahol a megbeszélések szívélyes hangulatúak, bár egyesek a közösségi médiában élesen bírálták a cég terveit.
Az érzelmek mindenesetre felfűtöttek. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint az, hogy az AAS konferenciáján az egyik csillagász a sajtótájékoztatón bírálta az AAS-t, mert egyáltalán hajlandó volt szóba állni a SpaceX-szel, a vállalatot a II. világháború előtti náci Németországhoz hasonlította, és feltette a kérdést, vajon a csillagászok lesznek-e Elon Musk Neville Chamberlainjei. (A hasonlat hátteréről itt lehet olvasni.) Hall mindenesetre visszautasította a vádat, és védelmébe vette a SpaceX-szel folyó egyeztetéseket.
A műholdseregekről január 8-án Honoluluban, az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) 235. gyűlésén folytatott pódiumbeszélgetés résztvevői: Pat Seitzer (Michigani Egyetem), Chris Impey (Arizonai Egyetem), Pat Cooper (SpaceX), Ruskin Hartley (IDA) és Harvey Liszt (NRAO). Hasonló pódiumbeszélgetésre várja az érdeklődőket ugyanebben a témában március 11-én 15 órától a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) és a BME Űrfórum a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpontjában (EIT), amelyen a MANT tisztségviselői és portálunk munkatársai beszélgetnek a műholdseregek teremtette új helyzetről, és válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. (Kép: Jeff Foust / SpaceNews)
Bár a SpaceX és az AAS között folynak a tárgyalások a műholdsereg okozta károk mérsékléséről, egyelőre még azt sem sikerült tisztázni, milyen fényességcsökkentés lenne elfogadható a csillagászok számára. A közvélemény aggályai eloszlathatók, ha a műholdak szabad szemmel láthatatlanok lennének, ami a SpaceX szerint elérhető. Ez már jelentős lépés lenne, hiszen az AAS konferenciáján is elhangzottak olyan vélekedések, miszerint a műholdseregek tönkreteszik a közös kulturális kincsünknek tekinthető éjszakai égbolt látványát (néhány hasonló, dramatizáltan megfogalmazott gondolatot korábbi cikkünkben is idéztünk, miszerint például „talán éppen most zárul be az a Világegyetemre nyíló ablak, amelyet négy évszázaddal ezelőtt a távcső feltalálása megnyitott”). Hasonló véleményt fogalmazott meg a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség (IDA) ügyvezető igazgatója is, aki szerint szervezetük azokat a laikusokat is képviseli, akik továbbra is szeretnének az égbolt természetes szépségében gyönyörködni. Az IDA tagsága körében „mély aggodalmat” tapasztaltak ezzel kapcsolatban.
Csak az első lépés azonban, ha a Starlink műholdakat elrejtenék az eget szabad szemmel fürkészők elől, ez még nem oldaná meg a hivatásos csillagászok problémáját. Ezért második lépésként annyira kellene csökkenteni a fényességüket, hogy ne képeződjenek le a nagy távcsövekben sem. Ez a határ nyilván távcsőről távcsőre változik, ezért nehéz lenne egyetlen értéket számszerűsíteni. Elon Musk mindehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy nem szeretné sem az új felfedezéseket akadályozni, sem az éjszakai égbolt jellegét megváltoztatni.
Mindamellett, még ha a SpaceX-szel sikerülne is zöldágra vergődni, akkor is fenyeget a többi műholdsereg veszélye. A OneWeb tavaly hat műholdat már pályára állított (amit idén február elején 34-gyel megtoldottak), amelyek 8 magnitúdós fényességükkel a szabad szemmel láthatóság határa alatt maradnak. A nagy távcsövek esetében azonban a probléma ugyanúgy fennáll, mint a Starlinkek esetében. A OneWeb műholdjai azért halványabbak, mert nagyobb magasságban keringnek, de emiatt hosszabb ideig láthatók az égen (egyrészt ténylegesen kisebb a keringési sebességük, másrészt minél nagyobb magasságban van a műhold, annál hosszabb ideig világítja meg napnyugta után és napkelte előtt a Nap, miközben a műhold alatti területen már sötét van). Mindenesetre az AAS már a OneWebbel is felvette a kapcsolatot, egyeztetések céljából.
Figyelembe véve, hogy az említett két cégen kívül mások is terveznek hasonló műholdseregeket, a csillagászok nem különösebben bizakodók. Pat Seizer szerint „a fekete leves még hátra van”. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Starlink: ötödször hatvan
Starlink kiszervezve?
OneWeb: az első adag Bajkonurból
Starlink: nincs megállás
Az égbolt védelmében
Mi várható 2020-ban? (2. rész)
Évindítás újabb 60 Starlink holddal
Újabb 60 Starlink
SpaceX és Starlink jövőre
Majdnem ütközés
60 műhold egy sorban
60 Starlink hold: az első nagy lépés
OneWeb: az első hat a több százból
Internet a világűrből
Formálódó mega-konstelláció
Közel 9000 műhold a következő tíz évben!
A Starlink és a csillagászok (Space News)
Műholdseregek (megakonstellációk) – pódiumbeszélgetés a BME-n március 11-én (MANT)
A jegesmedvék kevesebb időt töltenek a fogyó jégen, többet a szárazföldön, ezért tovább koplalnak, lesoványodnak, és kevesebb utódot hoznak a világra.
