Szibéria északi részén a nyílt tundrától egyre inkább elhódítják a területet a cserjék. Ezt egy modern és egy 1966-ból (!) származó nagyfelbontású űrfelvétel összevetésével is jól lehet szemléltetni.
Az alábbi képpár felső darabja 1966. július 15-én készült, az alsó 2009. július 9-én. Így nem kevesebb, mint 43 év időkülönbséggel tudjuk összehasonlítani ugyanazt a területet a távoli északon, Szibériában, a Jenyiszej folyó közelében. Az újabb, alsó űrfelvételt a GeoEye-1 kereskedelmi távérzékelő műholddal készítették.
De honnan van a régi, az 1966-os kép? Hogyan készíthettek ilyet az akkori Szovjetunió fölött az űrtevékenység „hőskorában”? Aki arra tippel, hogy valamilyen amerikai katonai felderítő műhold fotójáról lehet szó, annak igaza van. A titok leple csak nemrég, tavaly ősszel hullt le a Gambit kémműholdakról. (Az eseményről mi is beszámoltunk, ld. a cikkeket a lap alján. - A szerk.) A mostani felvételpár a bizonyíték rá, hogy a régi fényképeknek is jó hasznát lehet venni, nem csupán a maguk korában katonai célra, hiszen egyedülálló az az időtartam, amit vizsgálni lehet a segítségükkel.
(Képek: USGS / GeoEye)
A kutatók megfigyelései szerint az északi sarkvidéki tundrás területek az elmúlt évtizedek alatt jelentős változáson mentek át. A melegebb, zöldebb, kevesebb jéggel járó évek immár nem kivételesek, inkább teljesen normálisak ezen a tájon. A körülmények gyors változásának az egyik nyomjelzője a törpe cserjék térhódítása. A képek készítése közt eltelt 43 év alatt a cserjék birtokba vették szinte az összes, korábban kopár felszínű, tundrás területet. A képeken a világosabb szürke területek a nyílt tundrát, a sötétebb, foltos területek a cserjéseket mutatják. A területen fekvő tavak szürkésfeketék.
A kopár tundrának sűrű cserjéssé való átalakulása más változásokat is elindít a helyi élővilágban. A növényzet sokfélesége csökken, ahogy a cserjék árnyékában eltűnnek a moha- és zuzmófajok, ami a főként ezekkel táplálkozó rénszarvasok számára jelent gondot. A cserjék elterjedése kihat a permafroszt (állandóan fagyott talaj) kiolvadására is. Télen a bokrok összegyűjtik a havat, és a vastag takaró alatt a talaj hőmérséklete akár 30°C-kal is magasabb lehet a levegő-hőmérsékletnél. Nyáron ugyanakkor a cserjék árnyékolnak, így az alattuk levő talaj hőmérséklete kicsit alacsonyabb, mint a nyílt tundrán. Hogy a két ellentétes hatás – a viszonylag kevésbé hideg téli és a hűvösebb nyári körülmények – közül melyik lesz a meghatározó, az egyelőre még nem világos. A végeredmény egyáltalán nem mindegy a globális klíma szempontjából: ahogy a permafroszt felenged, egyre több üvegházhatású gáz szabadul fel belőle, tovább erősítve ezzel a felmelegedést kiváltó hatást. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Így kémkedtek az űrből régen (1. rész)
Így kémkedtek az űrből régen (2. rész)
A cserjék foglalják el a tundrát – nagyfelbontású műholdképek (NASA EO)
Brazília, Mato Grosso szövetségi állam. Az esőerdő irtásával járó sűrű füstöt az űrállomásról is látni lehet.
