Hazánk néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez (ESA). Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. Mostani epizódunkban megismerkedünk az első Ariane rakéták sikereivel és kudarcaival, és bemutatjuk az első olyan magyar űrberendezést, amely „nyugati” űreszközzel jutott a világűrbe.
Az első Ariane sikeres indítása óriási előrelépést jelentett a nyugat-európai államok számára. A szakemberek nagy lendülettel készültek a következő (Ariane L-02) indításra, ami már műholdakat is pályára juttatott volna. A két feljuttatandó hold a Firewheel és az Oscar-9 lett volna. Utóbbi rádióamatőr hold volt (másik elnevezése épp ezért AmSat), egyes berendezései a Budapesti Műszaki Egyetemen készültek! A további indításokra a meghibásodás kivizsgálása végett csak több mint egy évvel később került sor. 1981. június 19-én azután ismét sikerrel vizsgázott az Ariane-1. Kourouból a Meteosat-2 jelű európai meteorológiai műholddal (a jobb oldali képen), valamint az indiai Apple távközlési holddal a „fedélzetén” sikeresen elindult az Ariane L-03. Mindkét holdat geostacionárius pályára kellett helyezni. (Ez egy olyan pálya, melynek keringési ideje megegyezik a Föld forgásával, azaz ahol a műholdat a földi szemlélő közelítőleg folyamatosan egy pont fölött látja.) A Meteosat-2 a Meteosat-1 pótlására készült, amely műszaki okokból 1979-től már nem tudta teljesíteni feladatát, azaz Európa felhőrendszerének folyamatos fényképezését, a légmozgások alakulásának megfigyelését. Az indiai Apple távközlési műhold fő feladata az iskolai oktatóműsorok eljuttatása a helyi hálózattól elzárt területekre. Fél évvel később az Ariane L-04 is sikerrel vizsgázott: 1981. december 20-án az Atlanti-óceán fölötti geostacionárius pályára állította a Marecs-A távközlési műholdat (a bal oldali képen), melynek feladata az Inmarsat nemzetközi tengerészeti műholdrendszer tagállamainak hajói közti információtovábbítás volt. Az Ariane első négy példánya voltaképp prototípusnak tekinthető (lásd az előző részben), így a mérleg még elfogadható. A további Ariane-indításoknál a biztonságot sikerült annyira feljavítani, hogy a világ legmegbízhatóbb és kereskedelmileg legversenyképesebb rakétájává nőtte ki magát. Mindez azonban még nem tükröződött az ötödik Ariane-1 repülésénél. A harmadik fokozat egyik turbószivattyújának meghibásodása miatt az szintén kudarccal végződött: a Marecs-B és Sirio-B műholdak maradványai az Atlanti-óceánban merültek el. (Utóbbi az ESA meteorológiai holdja lett volna.) Minderre 1982. szeptember 9-én került sor. Az Ariane L-06 indítását is siker koronázta: 1983. június 3-án a magyar mérnökök nagyot lélegezhettek: sikeresen pályára állították az ECS-1 nyugat-európai távközlési műholdat és (ami minket különösen érinthet) az Oscar-10 (AmSat) rádióamatőr műholdat. A magyar mérnökök rádiósokkal közösen – akárcsak az Oscar-9 esetében – az Oscar-10 tápellátó rendszerét fejlesztették ki a BME egyik tanszékén, és az MHSZ Rádióklubjában. A 20x20x4 cm-es, másfél kilogrammos BCR jelű fedélzeti energiaellátó volt az első magyar műszer, ami nem szocialista ország műholdján repült a világűrben. Az Oscar-10 rajza és a műhold Magyarországon készített energiaellátó rendszerének fényképe. A műhold egyes részegységei még ma is üzemképesek.
A rakéta indítására (képünkön) 1980. május 23-án került sor. Az első fokozat négy Viking típusú hajtóműve közül az egyikben váratlan műszaki hiba lépett fel, és a rakéta a start utáni 105. másodpercben felrobbant, darabjai az Atlanti-óceánba zuhantak.
Kapcsolódó cikkek:
Az európai űrtevékenység (20. rész): AZ ARIANE FELEMELKEDÉSE
Kapcsolódó linkek:
Európai Űrügynökség
Hazánk néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez (ESA). Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. A mai epizód bemutatja az első Ariane rakéta készítését és indítását.
