Az amerikai Landsat-9 földmegfigyelő műholddal együtt néhány kisműhold is pályára került.
Amint beszámoltunk róla, szeptember 27-én egy Atlas-5 rakéta indította a mintegy fél évszázados múltra visszatekintő Landsat műholdsorozat legújabb, kilencedik tagját. A rakétán a fő hasznos teher mellett négy amerikai nanoműhold is Föld körüli pályára állt.
A CuPID (Cusp Plasma Imaging Detector) egy hat egységes (6U), tudományos célú CubeSat. A Boston University, a Drexel University, a NASA Goddard Space Flight Center, a Johns Hopkins University, a Merrimack College, az Adcole Maryland Aerospace, az Aerospace Corporation és a University of Alaska (Fairbanks) együttműködésében megvalósult 6 kg-os hold plazmafizikai és űridőjárási kérdésekre keresi a választ.
Brian Walsh vezető kutató (PI) júliusban, egy nappal azelőtt, hogy a műholdat átadták volna a kivető szerkezetbe történő vandenbergi integrációra. (Fotó: Emil Atz / Boston University / NASA GSFC)
Fő műszere egy a lágy röntgentartományban működő spektrométer, melynek segítségével azt a sugárzást fogja mérni, amely a napszél plazmájának és a Föld távoli atmoszférája semleges atomjainak találkozásakor keletkezik. A műszer a tervek szerint e sugárzás térbeli és időbeli eloszlását fogja térképezni. A projektet a NASA – még az ELaNa (Educational Launch of Nanosatellites) programsorozat keretében – 2017-ben fogadta el, és eredetileg már 2020-ban kellett volna repülnie.
A CUTE (Colorado Ultraviolet Transit Experiment) szintén egy tudományos célú 6U CubeSat. A „buszt” a Blue Canyon Technologies, a tudományos berendezést a boulder-i University of Colorado készítette. Fő feladata más csillagok körül keringő bolygók légkörének megfigyelése lesz. A műhold építését és pályára állítását (szintén az ELaNa projekt részeként) a NASA finanszírozta. A cél, hogy legalább egy évig a 255–330 nanométeres közeli ultraibolya sávban vizsgálják a kiválasztott exobolygók légkörének összetételét és az atmoszféra szökésének ütemét. A 30 × 20 × 10 cm-es hold talán az első bizonyítékokat is megszerezheti arról, hogy célpontjai közül melyiknek van mágneses tere!
A Cesium Mission-1 (CM1) – mint neve is mutatja – a CesiumAstro első olyan űrküldetése, amelyben már nem csak részegységekkel vesz részt. Ez alkalommal már saját műholdakról (Cesium Satellite-1 és -2) beszélünk, melyeket saját maguk fognak vezérelni és irányítani. A két műhold reptetése tulajdonképpen a leendő ügyfelek számára történő technológiai demonstráció. A két műholddal fázisvezérelt antennával végzett kommunikációs teszteket (képünkön), valamint műholdak közötti kommunikációs és dinamikus hullámformálási kíséreteket is fognak végezni. Ezen kívül a műholdak „villanyhajtóműveikkel” (ionhajtóműveikkel) manőverezni fognak a pályán, és küldetésük végén be is léptetik magukat a légkörbe, „tiszta pályát” hagyva maguk mögött.
(Kép: CesiumAstro)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Pályán a kilencedik Landsat
A Cesium Mission-1 küldetés részletei
Sikeresen teszteltek egy módszert, amellyel sokkal hamarabb eltüntethető egy alacsony pályás műhold, ha már befejezte működését. 
