A CubeSatok száma az elmúlt években exponenciálisan nőtt, de egyes szakértők szerint a fellendülésnek vége, a jövőben lassulhat a növekedés.
A 35. kisműholdas konferencián augusztus elején tartott előadásában Siegfried Janson, az Aerospace Corporation volt mérnöke, és jelenlegi tanácsadója áttekintette a kisműholdak alkalmazásának történetét. Ebből a szempontból a szerző az űrkorszakot három szakaszra osztja. A korai években gyakran a kisműholdak jelentették az egyetlen választási lehetőséget. Később a nagyobb eszközök domináltak, míg az 1990-es évek végén elkezdődött a „New Space” kora. Erre az időszakra az volt jellemző, hogy az évente felbocsátott nanoműholdak száma – amely csoportba a CubeSatok többsége is tartozik – az 1997-es egyetlen darabról az utóbbi évekre évi 100 körülire nőtt. A növekedés csaknem exponenciális volt, a szám átlagosan két és fél évenként duplázódott meg.
A meredek emelkedést a kereskedelmi alkalmazások gerjesztették, amihez többek közt a Planet és Spire konstellációk is hozzájárultak. Eközben azonban a megjelenő műholdseregek ezeknél nagyobb, de még mindig a kisműholdak kategóriájába tartozó szatelliteket igényeltek. Janson a 100 és 300 kg közötti tömegű műholdakat „szuper-mikroműholdaknak” nevezi, és rámutat, hogy az elmúlt két évben elsősorban a SpaceX Starlink műholdseregének köszönhetően éppen ebben a tömegtartományban tapasztalhattuk a legerőteljesebb növekedést. A tendencia nyomán ugyanezen konferencia egy másik előadásában az a kérdés is felmerült, hogy vajon véglegesen befellegzik-e a CubeSatoknak.
Az évente pályára állított CubeSatok száma az elmúlt két évtizedben közel exponenciálisan nőtt, ez a tempó azonban várhatóan lassulni fog, mert az érdeklődés a nagyobb kisműholdak felé fordul. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
Egyesek véleménye szerint az ezt hangoztató vélemények meglehetősen túlzók. A Northrop Grumman részéről Carlos Niederstrasser azt fejtegette, hogy a kis hordozórakéták fejlesztői éppen a 10–20 kg tömegű műholdak piacát célozzák meg. Azt azonban ő is elismerte, hogy talán az elmúlt évek szédítő tempója nem folytatódik, és a növekedés inkább az 50–200 kg tartományban lesz tapasztalható.
Az eredeti CubeSat koncepció egyik kidolgozója, Jordi Puig-Suari a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetemről védelmébe vette a CubeSatokat, és rámutatott, hogy azok nagy előnye a szabványosított méret, aminek köszönhetően könnyebb indítási lehetőséget találni, hiszen a felbocsátónak nem kell az egyedi méretű műholdakkal bajlódniuk, a szabványos CubeSatok szinte az utolsó pillanatban is betölthetők az indító „csőbe”.
A CubeSatok története a 2000-es évek elején elsősorban technológia demonstrációs céllal kezdődött, amire a továbbiakban is jelentős igény mutatkozik. Ezzel a Virgin Orbit képviselője is egyetértett, mint elmondta LauncherOne rakétájuk első és második startja során is csak CubeSatokat állított pályára.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
CubeSat – hajtóművel
Kockák után vékony műholdak (1. rész)
Kockák után vékony műholdak (2. rész)
Csillagászati CubeSatok
QB50 gondolatok
Hogyan tovább, kis műholdak?
CubeSatok: az exponenciális növekedés vége? (Space News)