Ha egyszer elindul egy földközeli kisbolygó felé, a saját meghajtással dolgozó legkisebb önálló bolygóközi űrszonda lehet.
A M-Argo nem egy női név, hanem a Miniaturised Asteroid Remote Geophysical Observer rövidítése. Egy CubeSat szabvány szerint épülő 12 egységes (12U) űreszközről van szó, amely elhagyná a Föld körüli térséget, hogy közelről megvizsgáljon egy kisbolygót. Az Európai Űrügynökség (ESA) általános technológiafejlesztési programja (General Support Technology Programme, GSTP) keretében vizsgált elgondolás szerint a kis szonda „potyautasként” indulhatna a Földről, például egy a Nap–Föld-rendszer külső (L2) Lagrange-pontja környezetébe indított nagy űreszközzel osztozva a hordozórakétán.
A mindössze 22 × 22 × 34 cm-es, tehát egy cipős dobozéhoz hasonló méretű M-Argo fedélzetén multispektrális kamera és lézeres magasságmérő lenne. Emellett minden fontos „hozzávaló” is beleférne a kis térfogatba, az ionhajtóművektől kezdve a csillag- és Nap-érzékelőkön át a kommunikációs antennákig. Ez utóbbiak a Földtől akár 150 millió km-es távolságból is képesek lennének biztosítani az adatkapcsolatot. A szonda elektromos energiával való ellátását kinyitható napelemtáblákkal oldanák meg.
A tervezett M-Argo űrszondát bemutató videó. (Forrás: ESA)
A viszonylag kis költségvetésből létrehozható űrszonda a remények szerint megalapozhatna olyan későbbi küldetéseket, amelyekben egyszerre akár 10-20 hasonló apró CubeSat indulna bolygóközi célpontok felderítésére, például a Föld pályáját időnként megközelítő kisbolygók átfogóbb felmérésére.
Kapcsolódó cikkek:
A GSTP 25 éve
Kapcsolódó linkek:
A M-Argo kisbolygókutató űrszonda tervéről (ESA)
40 évvel ezelőtt fejeződött be a szovjet–mongol űrrepülés. Utána hosszú csend következett, de pár éve valami megmozdulni látszik...
