Rocket Lab és NASA

A magáncég Electron rakétájával az amerikai űrhivatal által támogatott kis CubeSatok álltak pályára Új-Zélandról.

A nanoműholdakat részben „házon belül”, a NASA különböző kutatóközpontjaiban építették, részben más amerikai kutatóintézetekből és egyetemekről származnak. A 13 CubeSat a Rocket Lab Electron rakétájával jutott a világűrbe. A rakéta, ahogy a korábbi alkalmakkor, úgy most is Új-Zéland északi szigetének keleti partvidékéről, a Mahia-félszigeten épült magántulajdonú starthelyről (Launch Complex 1) indult, december 16-án, magyar idő szerint 8:33-kor. A bázis kb. 380 km-re délnyugatra fekszik Aucklandtől, ahol a cég irányítóközpontja és rakéta-összeszerelő létesítményei találhatók.

A kétfokozatú, 17 m magas Electron rakéta orrkúpját ezúttal a NASA jól ismert logója díszítette. (Kép: Rocket Lab)

A mostani volt az Electron rakéta negyedik repülése, a legelső (2017-es) teszt sikertelensége után a másik két (idei) alkalommal minden rendben működött. A repülés jelzése VCLS-1. A rövidítés a NASA Venture Class Launch Services programjára utal, az 1-es szám pedig arra, hogy a szerződés keretében ez volt az első műholdfelbocsátás. A jövőben a NASA több apró űreszköz pályára állítását is a Rocket Lab rakétájára bízhatja, bár pillanatnyilag konkrét szerződést erre még nem kötöttek. A VCLS keretében korábban két másik szolgáltatóval (Virgin Orbit és Firefly Space Systems) is szerződött az amerikai űrhivatal. Az előbbi jövőre tervezi az első tesztrepülést a levegőből indítandó LauncherOne rakétájával, az utóbbival viszont egyelőre felbontották a megállapodást. A cég új néven (Firefly Aerospace) folytatja a rakétafejlesztési munkát.

A NASA startszerződése a Rocket Lab céggel 6,9 millió dolláros, ami több mint egy nagyságrenddel kisebb, mint amennyit az ügynökség egy-egy nagyobb rakétáért fizet. Az Electron persze nem is „tud” olyan sokat, kapacitásába 150 kg tömeg 500 km magas poláris pályára juttatása, vagy legfeljebb 225 kg még alacsonyabb pályára helyezése fér bele. Ha a kilogrammra vetített költségeket nézzük, ez egy kicsit még magasabb is, mint amit a hagyományos rakétákkal el tudnak érni, de a rugalmasság miatt így is megérheti az üzemeltetőknek.

Az Electron kis műholdak alacsony Föld körüli pályára való költségkímélő indítására készült, magánfejlesztésű hordozórakéta. Korábban ezek a jellemzően CubeSat szabvány szerint épült apró, általában kísérleti feladattal, oktatási céllal készült, vagy sok elemből álló konstellációk tagjaként üzemelő űreszközök nagyobb műholdak mellett kaptak helyet, nagyobb hordozórakéták „potyautasaiként”, így pályára állításuk idejében, sőt magukban a pályaparaméterekben (magasság, pályahajlás) is kompromisszumokra kényszerültek az üzemeltetőik. A kis műholdak gyártásának és indításának piaca felfutóban van. A technológia fejlődésével, a miniatürizációval ráadásul egy sor olyan feladat is megoldhatóvá válik a közeljövőben, amikhez régebben nagyobb méretű műholdakra volt szükség.

A Rocket Lab számára Új-Zéland csak a kezdet, már épül a második indítóhelyük az Egyesült Államok atlanti partvidékén, a Wallops-szigeten is (Mid-Atlantic Regional Spaceport).

Kapcsolódó cikkek:
Rocket Lab: az első kereskedelmi indítás
Még mindig egy teszt
„Ez egy teszt”
Rutherford, az „e-hajtómű”
LauncherOne
A Virgin nem csak űrturistákat szállítana
Közel 9000 műhold a következő tíz évben!
Formálódó mega-konstelláció

Kapcsolódó linkek:
Az Electron rakéta startja NASA nanoműholdakkal (Spaceflight Now)