Ezt a korlátozást javasolja egy kutatócsoport a saját meghajtással rendelkező CubeSatok pályára állításának egyik feltételéül.
Korábban a CubeSat kategóriába tartozó nanoműholdak – apró méretük miatt – nemigen rendelkeztek a pályamódosításra alkalmas saját hajtóművekkel. Miután pályára álltak, passzív módon, az égi mechanika törvényeinek engedelmeskedve keringtek a Föld körül, jellemzően alacsony pályákon, ahonnan viszonylag rövid idő alatt olyan alacsonyra jutottak, hogy a sűrű légkörbe érve megsemmisültek. Újabban azonban a kémiai és elektromos hajtóművek miniatürizálása odáig jutott, hogy nem lehetetlen a CubeSatok hajtőművel való felszerelése sem.
Ha pedig képesek az akár jelentős pályamódosításra, akkor potenciális veszélyforrásként is tekinthetünk az apró műholdakra – abban az esetben, ha rosszindulatú illetéktelenek megszerzik az irányítást az űreszköz fölött. A veszély persze kicsi, de valós. Elvileg előfordulhat, hogy egy ilyen „meghekkelt” CubeSat ütközési kockázatot jelent egy nagyobb, drágább alacsony pályás űreszköz számára. Hogy az ilyen helyzeteket elkerüljék, és megelőzzék a kormányzati szervek ebben az esetben borítékolható túlzott szabályozó reakcióját, a csoport önkorlátozás bevezetését sürgeti a CubeSatok építői és üzemeltetői számára. A javaslat szerint meg kéne állapodni abban, hogy ne repülhessen olyan nanoműhold, amellyel nem biztonságos, titkosított módon tartják a kapcsolatot a földi irányítói. Így alkalomadtán könnyedén átvehetik felette a hatalmat illetéktelen behatolók, akik kényükre-kedvükre pályamódosító manővereket kezdeményezhetnek.
CubeSatok indulnak a Nemzetközi Űrállomásról. Egyre több nanoműholdat szerelnek majd fel manőverezésre alkalmas hajtóművekkel. (Kép: NASA)
A Stanford és a Coloradói Egyetem kutatóiból álló csoport szimulációkat végzett több különféle meghajtással rendelkező, 10 kg tömegű, 300 km magasban keringő nanoműholddal. Maga a meghajtórendszer az űreszköz össztömegének felét tette ki. A számítások azt mutatták, hogy hagyományos kémiai hajtóanyaggal működő (vagyis nagyobb tolóerejű) hajtóművekkel akár 2 óra leforgása alatt el lehet jutni a közepes magasságú pályák tartományába. Ionhajtóművekkel pedig lassan, de biztosan – mintegy egy év alatt – a 36 ezer km-es pályamagasság is elérhető, ahol a geoszinkron műholdak működnek. Különösen az első forgatókönyv riasztó, hiszen túl rövid a rendelkezésre álló idő az „elszabadult” nanoműhold követésére és az esetleges óvintézkedésekre.
Szerencsére eddig nem ismert olyan eset, amikor valaki átvette volna az uralmat egy CubeSat hajtóművei fölött, de a kutatók szerint ez legfeljebb idő kérdése: amit meg lehet hekkelni, az valaki meg is teszi... A kormányzati szervezetek és vállalkozások által üzemeltetett nanoműholdak esetében általában megoldott a kapcsolat titkosítása, de az akadémiai és egyetemi szférában készülő CubeSatok esetén, technikai és pénzügyi okokból, nem mindig. A javaslattevők véleménye az, hogy nem érdemes ilyen kapuk nyitva hagyásával kockára tenni a szektor jó hírnevét, még akkor sem, ha egy ilyen módon „ellopott” műholddal azért nem könnyű tényleges kárt okozni. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Manőverező nanoműholdak a láthatáron
Űrszemét-gyarapító kisműholdak
Nincs titkosítás, nincs repülés – új szabályjavaslat CubeSatokhoz (Space News)
Augusztus 10-e csak egy szokásos munkanap volt az ISS életében, de aznap pályára került egy bhutáni, egy malajziai és Fülöp-szigeteki CubeSat.
