Kuajcsou-1A két kínai műholddal

A szilárd hajtóanyagú kínai hordozórakéta-típust két hét után újra bevetették, most navigációs tesztműholdakat vitt magával az űrbe.

A Kuajcsou-1A (Kuaizhou-1A) rakéta ezúttal az északnyugat-kínai Csiucsüanból (Jiuquan) indult, szeptember 6-án magyar idő szerint 4:24-kor. Legutóbb augusztus 23-án Hszicsangból (Xichang) állítottak pályára egy műholdat ilyen hordozórakétával, most egyszerre kettőt. Ez volt 2017 óta a Kuajcsou-1A típus 17. startja, közülük a 15. sikeres.

A hasznos teher, a Centispace-1-S3 és -S4 műholdpáros sikeresen a kijelölt alacsony Föld körüli pályára került. Az űreszközök a Beijing Future Navigation Technology nevű vállalat megbízásából indultak. A sorozat első tagja (S1) négy éve, 2018 szeptemberében szintén egy Kuajcsou-1A rakétával startolt. Az S2 jelű második példány 2020 júliusában a Kuajcsou-11 rakétatípus kudarccal végződött bemutatkozó repülése alkalmával veszett oda. A hírek szerint rövidesen sorra kerül a Centispace-1 sorozat S5 és S6 jelű tagja is, szeptember vége felé állhatnak pályára.

A most még tesztelés és kiépítés alatt levő műholdrendszer a közepes magasságú pályákra telepített hagyományos navigációs rendszereket kiegészítő szolgáltatásokra készül, a tervek szerint összesen 160 űreszközt számlál majd. A teljes kiépítése a hírek szerint 2025-re várható, a kezdeti szolgáltatások 2023 végre indulnának el. A kb. 100 kg tömegű, 10 éves hasznos élettartamra tervezett műholdak 975 km-es felszín feletti magasságban, az egyenlítői síkhoz képest 55°-os hajlásszögű pályasíkokban működnek, onnan sugározzák rádiójeleiket a földi vevőberendezések felé. A rendszer a Kínában telepített földi állomásainak méréseire alapozva valós időben akár 10 cm-nél is pontosabb helymeghatározást tesz majd lehetővé.

(Képek: Beijing Future Navigation Technology Co. Ltd.)

A hagyományos globális műholdas helymeghatározó rendszerek (GNSS, Global Navigation Satellite Systems) kiegészítésére – pontosítására és a rendszerek állapotának, rendelkezésre állásának megbízható követésére – elterjedtebb módszer a korrekciós és kiegészítő információk geostacionárius pályáról való lesugárzása a felhasználók felé. Ilyen elven működik például az amerikai WAAS és az európai EGNOS, de 1 napos keringési idejű, magas pályákat alkalmaz a japán (QZSS) és az indiai (NavIC) regionális kiegészítő műholdrendszer is. A Centispace alacsony pályás rendszerében a globális lefedettség biztosításához sokkal több űreszközre van szükség. Ezek viszont lényegesen közelebb keringenek a Földhöz, mit a 36 ezer km magasban működő geoszinkron holdak, így jelentősen kisebb a szükséges sugárzási teljesítmény, egy-egy műhold kisebb méretben és olcsóbban megépíthető. A hálózat műholdjai mint egy Föld körüli követőhálózat is működnek, egymással kommunikációs kapcsolatban vannak.

Kapcsolódó cikkek:
Csuanghszin-16
Kis kínai műhold
Egyből egy start sikertelen
A WAAS elterjesztése az amerikai légiközlekedésben
EGNOS-teszt a tengeren
Kész a QZSS
RNSS és NavIC

Kapcsolódó linkek:
Ismertető a Centispace-1 rendszerről (2019, pdf)