Alaszka déli részén a jövőben megnőhet a földrengések előfordulásának valószínűsége - állítják a NASA és az Amerikai Geológiai Szolgálat kutatói.
Az alaszkai gleccserek jege az utóbbi évszázad során meglehetősen gyors olvadásnak indult. A gleccserek rendkívül érzékenyek a klímaváltozásra: a hőmérséklet növekedésére, a csapadékmennyiség csökkenésére. Fogyásuk jelenleg is gyorsulóban van.
A földkéreg kőzetlemezeinek találkozásánál feszültségek keletkeznek, amelyek hirtelen elmozdulás - vagyis földrengés - során szabadulhatnak fel. A Csendes-óceán alatti lemez itt a kontinentális táblához nyomódik, meredek hegységeket gyűrve fel maga előtt. Ahogy csökken fent a jég mennyisége, úgy csökken a földkéregre ható nyomóerő. Ezzel megbomolhat a fennálló egyensúly, s a felhalmozódott feszültségek könnyebben okozhatnak földmozgásokat. A gleccserek olvadása így közvetve hozzájárulhat a földrengés-aktivitás növekedéséhez a térségben.
A kutatásokhoz és számítógépes modellszámításokhoz helyszíni műholdas helymeghatározó (GPS) méréseket, illetve amerikai távérzékelési mesterséges holdak adatait is felhasználták. A kutatócsoport szerint Dél-Alaszkában az 1979-es, a Richter-skálán 7,2-es erősségű földrengés már ennek a hatásnak volt betudható. Hasonló jelenségre volt példa a földtörténet korábbi időszakaiban, hiszen pl. Skandináviában 10 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszakot követően nagy erejű földrengések fordultak elő. Kapcsolódó linkek:
Ilyen volt és ilyen lett: A Muir-gleccser 1899-ben és 2003-ban.
A gleccser-földrengés kapcsolatról szóló hír a NASA GSFC honlapján (képek, animációk)
A NASA Kennedy Űrközpontjában is komolyan számolnak a veszéllyel, és megkezdték a biztonsági előkészületeket.
