A Nemzeti Űrnap alkalmából India vezetői bejelentették az ország elkövetkező másfél évtizedre szóló űrterveit.
2023. augusztus 23-án India lett a negyedik ország, amelynek űreszköze épségben leszállt a Hold felszínére. Azóta Indiában augusztus 23-án tartják a Nemzeti Űrnapot (National Space Day). Az idei, második ilyen eseményen köszöntötték a világűrből nemrég visszatért Shubhanshu Shuklát, az ország második űrhajósát, továbbá India miniszterelnöke, az ország űrkutatási minisztere és az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) elnöke beszélt az ország 2040-ig szóló űrkutatási terveiről.
Az elkövetkező 15 évben Indiát vezető űrhatalommá kívánják tenni. Az általános célkitűzések között a hagyományoknak megfelelően továbbra is a közvetlen társadalmi célokat szolgáló területek és programok szerepelnek. Konkrét célként tűzték ki az űrtudomány és az űrtechnológia fejlesztését, ezen belül 2040-ig el kell jutnia a Holdra az első indiai embert szállító űrhajónak, továbbá meg kell épülnie az ország saját űrállomásának. Űrszondát szándékoznak indítani a Vénuszhoz, és folytatni kívánják a csillagászati műholdak sorozatát (AstroSat [2015], Aditya-L1 [2023]). Élénkíteni kívánják az űrgazdaságot, az országban több mint 350 startup cég tevékenykedik az űripar területén, cél az, hogy öt év alatt legalább öt vállalat érje el az ún. „unikornis” szintet (az egymilliárd dollár piaci értéket).
Ami a konkrétabb terveket illeti, India több mint 100 műhold pályára állítását tervezi az elkövetkező 15 évben. Évente 12–15 starttal kalkulálnak, elsősorban földmegfigyelő, oceanográfiai, meteorológiai és stratégiai megfigyelő műholdak indítását tervezik. Terveznek egy internetszolgáltatást biztosító, alacsony pályán (LEO) keringő műholdsereget. Ezen felül mintegy 140 műholdat PPP (publig-private-partnership) formában szándékoznak pályára állítani.
Idén január végén a GSLV Mk.2 (F15) rakéta indítása volt 1979 óta a századik start az indiai Satish Dhawan Űrközpontból. (Kép: ISRO)
Felvázoltak egy ambiciózus holdi menetrendet is. Az eddigi három Csándráján (Chandrayaan) küldetés folytatásaként a 2027-ben vagy 2028-ban indítandó Csándráján–4-gyel anyagmintát hoznának a Holdról. A Japánnal közösen, 2028–29-ben indítandó Csándráján–5 a Hold déli pólusa környékére vinne egy 350 kg-os japán holdjárót, míg a leszállóegység tudományos műszereit India készíti. Az ezek után következő három küldetést (Csándráján–6, –7, –8) már tervezik, a végső cél, hogy 2040-re indiai űrhajóst küldjenek a Holdra.
Az ISRO már elkezdte a holdi küldetésekhez használható hordozórakéta, az LMLV (Lunar Module Launch Vehicle, korábbi nevén Next Generation Launch Vehicle, NGLV) fejlesztését, amely LEO pályára 80 tonna, a Holdhoz pedig 27 tonna hasznos terhet szállíthat. Eközben folyik az ország emberes űrprogramja, a Gaganján (Gaganyaan) végrehajtása. Az űrhajó első, személyzet nélküli repülését még erre az évre, első személyzetes küldetését pedig 2027-re tervezik. Eközben elkezdték a Bharat Antariksh Station nevű űrállomás fejlesztését – megvalósítása 2035-re várható.
Ezután a Space Review portálon Ajey Lele, az indiai Védelmi Tudományok és Elemzések Intézete (IDSA, Institute for Defence Studies and Analyses) főigazgató-helyettese kifejti a véleményét a tervek realitásáról. A rakétaindítások tekintetében hatalmas ugrásra lenne szükség, hogy a következő öt évben a kívánt évi 50 startot elérjék, hiszen az elmúlt öt évben évente csak 2–7 indítást hajtottak végre. Indiának csak egyetlen, űrindításokat végző űrközpontja van (Satish Dhawan Space Centre), két indítóhellyel, a harmadik 2029 márciusára készül el. Az SSLV rakéták indítására épül egy újabb űrközpont (Kulasekarapattinam), amely 2027–28-ban kezdhet működni. Az indítási kapacitás tehát meglehetősen korlátozott.
Ha az állami indítások száma évente 10–15 lesz, akkor az évi 50 start eléréséhez 35–40 kereskedelmi alapú startra lenne szükség. Ebben oroszlánrésze lehet a Larsen & Toubro (L&T) és Hindustan Aeronautics Limited (HAL) vállalatoknak, amelyeknek az ISRO technológiát ad át. A Skyroot Aerospace 2022-ben sikerrel mutatta be Vikram-S szuborbitális rakétáját, jelenleg az orbitális változat fejlesztésén dolgoznak. Mindenesetre, Ajey Lele véleménye szerint az évi 50 starthoz óriási erőfeszítésekre lenne szükség.
Az emberes űrrepülési programon már 2006 óta dolgozik az ISRO, de a program pénzügyi és más okokból egy időre leállt, 2017-ben viszont Gaganján néven újra indult. Az első űrhajósokkal végrehajtandó repülés során az űrhajót a háromfős személyzettel 400 km magas pályára kívánják állítani.
India emberes űrrepülési programja a Gaganján, a képen az űrhajó ejtési tesztekhez használt prototípusa látható. (Kép: ISRO)
A tervek közt szerepel a NAVIC indiai regionális műholdas navigációs rendszer korszerűsítése is, amelynek keretében a meglévő rendszert 11 geostacionárius, és 24 közepes magasságú (MEO) pályán keringő műholddal egészítenék ki. Jelenlegi formájában a NAVIC nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ajey Lele szerint az ISRO-nak szüksége lenne egy kriogén hajtómű megkezdett fejlesztésének befejezésére. Végül Lele furcsállja, hogy a tervek között nem említették a Mars-program folytatását, amire véleménye szerint leghamarabb a 2031-es indítási ablakban kerülhet sor. Így 15 év telne el az ország első és második Mars-küldetése között, ami a legkevésbé sem előnyös, mert ennyi idő alatt az első küldetés során megszerzett szakértelem és tapasztalat elvész vagy egyszerűen amortizálódik, így szinte a nulláról újra kell kezdeni mindent. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Végre úton a NISAR
India űrhajósa
Kihívások Indiában
A századik Sriharikotából
India unveils its space vision to 2040 (The Space Review)
Érthető módon az Axiom–4 küldetés során hazánkban Kapu Tibor munkája került reflektorfénybe. Érdemes azonban megismerkedni indiai társával, aki fontos küldetésre készül.
