Miután a két indiai SPADEX műhold pár méterre megközelítette egymást, a kísérlet leállításáról, és az űreszközök egymástól 8 km-re történő eltávolításáról döntöttek.
Ahogy arról korábban írtunk, a SPADEX (Space Docking Experiment) az indiai űrtervek szempontjából egy kritikus technológiai kísérlet. Amíg ugyanis az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) nem képes két űreszköz összekapcsolására, addig kivitelezhetetlenek azok a tervek, hogy talajmintát hozzanak haza a Holdról (Csándráján-4, Chandrayaan-4), vagy hogy fejlesztés alatt lévő űrhajójuk valamikor a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS), később pedig majd az indiai keringő űrlaboratóriumhoz (BAS-1) csatlakozzon. Ezért a SPADEX projektnek két fő célja van:
A fentieken kívül van egy olyan cél is, hogy a kétévesre tervezett élettartamú űreszközök a szétválás után önálló programot hajtsanak végre. De erről majd később.
A dokkolási kísérlethez két (egyenként 220 kg-os) manőverező műholdat állítottak 470 km magas, 55° inklinációjú körpályára. Az SDX02 jelű Target (célpont) és az SDX01 Chaser (üldöző) műholdakat egyidőben indították (lökték el a rakétától), de némi relatív sebességkülönbséggel. Ezzel elérték, hogy nagyjából egy nap alatt a két űreszköz tizenegynéhány (közel 20) km-re legyen egymástól. Innen kezdték meg a megközelítést. A dokkolást eredetileg január 7-re tervezték.
Itt még minden rendben (2024. december 31-én). (Animáció: X / @s2a_systems / India Today)
Úgy tűnt, a január 7-i kísérlet az első három megállási pontig (5000, 1500 és 500 méter) rendben zajlott. A következő megállási pont (250 m) elérése előtt azonban sokkal nagyobb volt az eltérés a haladási pályától az engedélyezettnél, sőt a Chaser térbeli orientációja sem volt tökéletes. Ezért ekkor az ISRO szakemberei a program leállítása mellett döntöttek. Akkori bejelentésük szerint a hiba szoftverek javításával orvosolható, és majd 9-én próbálkoznak újra.
Január 9-én sikerült is eljutni 230 méterig, de újabb hiba miatt itt ismét le kellett állni.
További földi tesztek és szoftvermódosítások után, január 11-én sikerült elérni a következő (15 méteres) pontot, ahol a Chaser megállt. Mindenki abban reménykedett, hogy 12-én végre sikerül leküzdeni a maradék távolságot, és összejön a várva várt összekapcsolódás. Ám ahogy az „Üldöző” elindult az utolsó megállási pont (3 m) irányába, a dolgok hirtelen rosszra fordultak. Egy a dokkolóberendezésekben lévő szenzor (proximity and docking sensor, közelség- és dokkolásérzékelő) hibát jelzett. Erre a megközelítési folyamatot vezérlő szoftver (a tervezett eljárásrendnek megfelelően) azonnal leállította a további közelítést, és biztonságos távolságba távolította el egymástól a két űreszközt.
Az ISRO január 12-én ráadásul már időprésbe került. A helyzet ugyanis az, hogy január 16.-a után a keringési pályák heteken keresztül már az indiai követőállomások hatókörén kívül fognak húzódni. Amennyiben addig nem sikerül az összekapcsolódás, akkor arra legközelebb csak márciusban lehet sort keríteni.
Amikor ezeket a sorokat írjuk (január 13-án késő este), akkor a két űreszköz (nem indiai hivatalos információk, hanem a Földről végzett független megfigyelések szerint!) mintegy 8 km-re van egymástól. Itt azonban sebességük azonos (vagyis nincs köztük relatív sebességkülönbség). Ez biztosan azt jelenti, hogy az ISRO irányítottan távolította el egymástól a két műholdat. Hivatalos információ híján három forgatókönyv lehetséges.
Igy nézne ki a két (androgin rendszerű) dokkológyűrű érintkezése, majd a behúzás. (Animáció: ISRO)
(1) Még egy teljes próbálkozást tesznek, amire már csak 16-án van lehetőség. Erre e sorok szerzője szerint igen kicsi az esély, hisz a dokkolórendszer által küldött hibajelzés kritikus. Megfelelő vizsgálatot, teszteket kell végezni, majd – ha a hiba szoftvercserével vagy a paraméterek módosításával javítható, akkor – a módosítások hatásait is le kell tesztelni a Földön, mielőtt azokat felküldik. Csak ezek után lehet(ne) megkísérelni magát a dokkolást.
(2) Mindenki „hátralép kicsit”, és az indiai szakemberek adnak maguknak további időt. A követőállomásokkal kapcsolatos korábbi megjegyzésünk azt jelenti, hogy majd’ másfél hónap áll rendelkezésre elemzésekre, tesztekre, hibajavításokra, szimulációkra. (Jó hír, hogy az SDX01 és SDX02 elég magasan kering, ráadásul tervezett élettartamuk 2 év – lásd később.)
(3) Lehet, hogy olyan jellegű hibát találtak, amelyet nem lesznek képesek kijavítani. Az azt jelentené, hogy az egész SPADEX dokkolási kísérletet új űreszközzel meg kell valamikor ismételni. Ha így lesz, akkor a Gaganján (Gaganyaan) űrhajó valamikori ISS-hez dokkolása, a Csándráján-4 holdi talajminta-hazahozatala szinte biztosan csúszni fog, hisz egy 100%-os SPADEX siker nélkül felelőtlenség lenne ezekbe belevágni.
Reméljük, hogy a 2-es számú forgatókönyv lesz a befutó. Meglátjuk.
A SPADEX két műholdja, a Target (célpont) és a Chaser (üldöző) még a Földön. (Kép: ISRO)
Két dolgot azonban mindenképpen megjegyeznénk még:
Az első az, hogy a SPADEX kisérletet természetesen teljes ideje alatt folyamatos telemetriai és követési (telemetry and tracking, TT) támogatás mellett végzik. Párhuzamosan több ISTRAK követőállomás vesz abban részt, úgy mint Port Blair Island, Mauritius, Bangalore stb. A TT&C (Telemetry, Tracking and Command) az S sávon történik. A magyar olvasók számára izgalmas lehet, hogy az összes SPADEX követőállomásra a TT&C U/D link (Uplink and Donwlink , adat fel és le) berendezések leglényegesebb részegységeit a káposztásmegyeri BHE Bonn Hungary Kft. szállította. Az eszközök között LNA-k (kis zajú erősítők), Up- és Down-konverterek és SSPA-k (Solid-State Power Amplifier) vannak, természetesen mindegyiket redundáns kivitelben szállították.
A második megjegyzés a két űreszköz „második életével” kapcsolatos. Az a helyzet, hogy – nyilván a költséghatékonyság okán – nem csak egy dokkolási kísérletre építették a Chasert és a Targetet. Amikor a dokkolási tesztek befejeződtek, akkor mindkét űreszköz pályán marad és a rajtuk elhelyezett új generációs indiai távérzékelő eszközökkel fogják fotózni a Földet. Ehhez az SDX01-en egy nagyfelbontású kamerát (High-Resolution Camera, HRC) helyeztek el. Ennek 450 km-es magasságból a legjobb felszíni felbontása eléri a 4,5 métert. Fotó üzemmódban egy 9,2 km × 9,2 km-es, míg videó módban egy 9,2 km × 4,6 km-es területet képes felvételezni.
Az SDX02 fedélzetén egy négy közeli infravörös sávban működő berendezés található. Az átfogott hullámhossztartomány 450 és 860 nm közötti, az elérhető legjobb felbontás 25 méter, egy 100 km széles sávban. Ezen túl az SDX02-n még egy sugárzásmérő eszköz (RADMON) is található. Ennek valószínűleg az a jelentősége, hogy így az ISRO abban a magasságban (350–450 km) és azon északi és déli szélességek közötti részről készíthet egy sugárzási adatbázist, amelyben majd a Gaganján és a BAS indiai modulűrállomás fog üzemelni.
Miután az indiai űrtevékenység szempontjából kritikus projektről van szó, amennyiben valami fontos fejlemény történik a SPADEX programban, arról természetesen be fogunk számolni. Kapcsolódó cikkek:
Két SPADEX
Ázsiai mozaik – 2024. október (1. rész)
Magyarok az indiai Mars-programban