Egy évnyi ellenőrzés és kalibrálás után szolgálatba állították a tavaly novemberben felbocsátott amerikai geostacionárius meteorológiai műholdat.
A GOES (Geostationary Operational Environmental Satellite) sorozat tagjait a felbocsátásukkor betűjellel látják el, majd amikor elérik kijelölt pályájukat és készen állnak a munkára, a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) használatba veszi őket, akkor megkapják sorszámukat is. Az amerikai meteorológiai műholdas megfigyelések a geostacionárius pályára helyezett GOES holdakkal több mint negyven éve kezdődtek, a GOES-1 1975-ben startolt. A most operatív megfigyelésekre késznek nyilvánított GOES-16 egy új, modernizált műholdgeneráció első képviselője. Az elkövetkező évek során felbocsátandó három társával – az S, T és U jelűekkel – együtt egészen a 2030-as évekig biztosíthatják a megfigyelési adatokat az időjárás-előrejelzésekhez. A program költsége 11 milliárd dollár.
A GOES-16 fantáziaképen. (Kép: Lockheed Martin)
A GOES-16 pozíciója 35 800 km magasan, az Egyenlítő és a 75,2°-os nyugati hosszúsági kör metszéspontja fölött van (GOES-East). Itt keringési ideje megegyezik a Föld forgási idejével, így folyamatosan megfigyelés alatt tudja tartani bolygónk feléje eső féltekéjét. Ezen a helyen eddig a GOES-13 műhold teljesített szolgálatot.
A GOES-16 december 20-án készített felvétele a Földről. Amint a képről is jól látható, a műhold geostacionárius pozíciója ideális az amerikai kontinens és az Atlanti-óceán – a hurrikánok bölcsője – szemmel tartására. (Kép: NOAA)
A GOES-16 tavaly november végén indult egy Atlas-5 rakétával Floridából. A nyári hurrikánszezon idején kísérleti jelleggel már használták megfigyeléseit a meteorológusok, de csak most állt hivatalosan is szolgálatba. (Néhány előzetes eredményéről már mi is beszámoltunk, ld. kapcsolódó cikkeinket a lap alján. – A szerk.) Korábbinál sűrűbben, nagyobb felbontással készülő méréseit mostantól beépíthetik az előrejelzésekbe. Fedélzeti műszereinek beüzemelése azért tartott ilyen sokáig, mert egy új műholdtípus első képviselőjéről van szó, így a szokásosnál is nagyobb gondossággal jártak el. A Lockheed Martin cégnél épült űreszközön hat különböző műszer végzi a méréseket. Az ABI (Advanced Baseline Imager) egy 16 látható és infravörös színben érzékeny, nagyfelbontású kamera. A Földet a korábbiaknál sokkal gyorsabban tudja feltérképezni, így 15 percenként képes adatokkal szolgálni róla. Az Egyesült Államok területéről 5 percenként, kisebb területekre irányítva akár fél percenként is küldhet mérési adatokat. A GLM (Geostationary Lightning Mapper) egy villámdetektor, amilyen most először került geostacionárius pályára. A GOES-16 a naptevékenységet és az űridőjárást is figyelemmel kíséri.
A sorozat következő tagja, a GOES-S (pályára állása után GOES-17) már jövő március elején indulhat, ugyancsak egy Atlas-5 rakétával. Az a GOES rendszer nyugati pozíciójába (GOES-West, 135° nyugati hosszúság) kerül majd, ahonnan a Csendes-óceánt és az Egyesült Államok nyugati felét figyeli majd, várhatóan 2018 végétől kezdve. Ott jelenleg a GOES-15 üzemel. A NOAA ebben a két pozícióban tart fenn működő geostacionárius holdakat, valamint rendelkezik legalább egy működőképes tartalékkal, meghibásodás esetére. A GOES-16 mostani szolgálatba helyezése után a leváltott GOES-13 kerül tartalékállományba. A GOES-T várhatóan 2020-ban, a GOES-U 2024-ben következik indításra. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A századik EELV
Színesebb és élesebb
Napfigyelő földfigyelő
Szolgálatba állt a tavaly felbocsátott új amerikai GOES meteorológiai hold (Spaceflight Now)
Az ESA és az Eumetsat három évtizede tartó együttműködése megerősítésének célja, hogy Európának vezető szerepe legyen a Föld műholdas megfigyelésében.
