Jill Tarter, az egyik legismertebb SETI kutató nemrégiben azt javasolta, hogy hívjuk máshogy a hipotetikus földönkívüliek utáni kutatást, mivel a név jelenleg nincs összhangban a tartalommal.
Látszólag csupán terminológiai kérdésről van szó, de kissé jobban belegondolva sok mindent elmond arról is, hogy jelenleg hol tartunk (vagy hol nem).
Ami a történeti hátteret illeti, a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) mint kifejezés 1960 körül jelent meg, és eredetileg azt jelentette, hogy „kutatás az idegen értelem után”. Ugyanis az amerikai szakemberek, akiktől az elnevezés származik, lényegében adottnak vették, hogy „azok” ott vannak valahol, és nekünk nem kell mást tennünk, mint megtalálni őket. Aztán miközben kiderült, hogy ennyire azért nem egyszerű a dolog, egyre inkább „idegen civilizáció” értelemben kezdték használni az „idegen értelmet”, a következő lépés pedig annak belátása volt, hogy valójában nem is ezeket a bizonyos hipotetikus idegen civilizációkat keressük, hanem – jobb esetben is – a technológiájuk nyomait, legyen az bár valamiféle üzenet (akár egymás között, akár nekünk szánva) vagy éppen egy idegen bolygó szemmel láthatóan nem természetes légköre/hőmérséklete.
(Kép: SETI Institute)
Ezért is vetette fel most Jill Tarter, hogy mondjuk inkább azt, hogy „a technoszignatúrák keresése” (= kb. technológiai jelek vagy markerek). Ugyanis „a SETI [mint rövidítés] történetileg problematikus, és egyszerűen el kellene engednünk, és a továbbiakban technoszignatúrák kereséséről kellene beszélnünk”. Ami természetesen jól, sőt, izgalmasan hangzik – csak éppen van egy másik olvasata is. Tarter mindehhez azt is hozzáteszi, hogy már csak azért is érdemes váltanunk, mert teljesen új eszközök jelentek meg: ma már folynak kutatások például lézerjelek után is (ami a klasszikus SETI-re nem volt éppen jellemző), illetve jól felhasználhatóak az élet számára alkalmas bolygók keresésével kapcsolatos eredmények. És így tovább. És még ezzel is egyet lehet érteni. Viszont van egy olyan olvasata, mely szerint még mindig a keményvonalas, technológiai megközelítés határozza meg a SETI-vel (egyelőre az egyszerűség kedvéért nevezzük így) foglalkozó szakemberek hozzáállását.
Az, hogy a korábbiaknál pontosabban fogalmazunk azzal kapcsolatban, hogy mit keresünk, kétségtelenül előrelépés. Viszont még jobb lenne, ha legalább ugyanekkora figyelmet szentelnénk az alapok kérdésének is, vagyis annak, hogy mi alapozza meg azt a feltételezést, hogy van (vagy nincs) értelme egy ilyen keresésnek. Erre ugyanis az új kutatási módszerek vagy éppen a SETI átnevezése nem válasz, és talán nem ártana az új bornak szánt palackkal is foglalkozni. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A SETI fogalmi problémái
Calla Cofield beszámolója Jill Tarter felvetéséről (space.com)
Jill Tarterről (SETI Institute)
A hipotetikus idegeneknek szóló üzenetküldést támogató kutatók jövőre ismét akcióba lépnek – a vita pedig tovább folyik arról, hogy van-e értelme, illetve egyáltalán szabad-e megpróbálni felhívni magunkra a figyelmet.
