1960. április 8-án kezdett bele Frank Drake amerikai csillagász az OZMA Projektbe. A cél egy esetleges idegen civilizáció jeleinek megtalálása volt.
Ehhez rádiócsillagászati módszereket használt (egészen pontosan a Green Bank-i Howard E. Tatel 26 m-es rádióteleszkópját), és az Epszilon Eridanit meg a Tau Cetit vizsgálta meg - eredmény nélkül. Almár Iván úgy fogalmazott az 1990-es évek végén a SETI szépségéről írva, hogy „az OZMA projekt valami alapvetően új jelenség volt a rádiócsillagászatban és a Földön kívüli élet kutatásában”. Egyfelől ez volt az első eset, hogy a Naprendszeren túl kerestük az esetleges értelmes tevékenység nyomait, és ez akkora hatást gyakorolt a tudományos közvéleményre, hogy „1961-ben már az Amerikai Tudományos Akadémia által támogatott SETI konferenciát rendeztek”. Másfelől pedig az alkalmazott technikát tekintve is áttörést jelentett: a rádiót kifejlesztő „Marconi és Drake programja (és technikája) között lényegesen nagyobb [volt] a különbség, mint az OZMA projekt” és a következő évtizedekben a SETI-hez használt megoldások között, mutat rá Almár.
Ez az összehasonlítás persze felveti a kérdést, hogy mennyivel vagyunk előrébb ma, mint mondjuk a 90-es évek végén, amikor Almár a fentebbieket írta, és valószínűleg valami olyasmit lehet rá válaszolni, hogy például a számítástechnika fejlődésének köszönhetően alapvetően mások a lehetőségeink, mint akkor.
És közben a hangsúlyok is eltolódtak. Nem is annyira arra gondolok, hogy az utóbbi időben egyre többet hallani a METI-vel kapcsolatos vitákról (vagyis arról, hogy szabad-e aktívan üzenetet küldenünk), hanem inkább arra, hogy ez annak a jele, hogy ennek a tudományterületnek a művelői számára is mind fontosabbá válnak az etikával (és általában véve a „puha” társadalomtudományokkal) kapcsolatos problémafelvetések is.
Végül azt is érdemes kiemelni, hogy az exobolygó-kutatásnak köszönhetően mintha elfogadottabbá vált volna nem csak a SETI iránt érdeklődő, de a többi csillagász számára is.
És ha már az összehasonításánál tartunk: 1960-ban persze még sem azt nem lehetett tudni, hogy nem is olyan egyszerű az idegen civilizációk keresése, és még ötven év múlva sem fogjuk tudni a választ; sem pedig azt, hogy a Drake-et foglalkoztató probléma még 2010-ben is érdekelni fogja az embereket. Most viszont már biztosak lehetünk ebben, és ez talán nem is olyan kis eredmény.
Jill Tarter, a SETI egyik legismertebb kutatója azért kezdeményezte a SETIQUEST-et, hogy minél több embert lehessen bevonni. Kérdés, hogy ennek milyen hatása lesz.
