John Peacock brit kozmológus úgy véli, hogy a táguló világmindenségek mellett az összeomlás felé haladó világmindenségekben is létrejöhet az értelmes élet - igaz, ez utóbbiakban mindössze 12 százalék az esély rá.
Az elképzelést ismertető Jéki László az elmélettel kapcsolatban meglehetősen visszafogottan annyit jegyez csak meg, hogy "Peacock érdekes és logikus gondolatmenetének igazára nincs bizonyíték". Valójában azonban fogalmazhatott volna úgy is, hogy teljesen megalapozatlan elképzelésről van szó.
Peacock abból indul ki, hogy a miénken kívül számtalan világmindenség létezik, és számításai szerint azokban is kialakulhatnak csillagrendszerek, ahol a tágulás visszájára fordult. Ha pedig az élet nem csak röviddel az összeomlás végét jelentő Nagy Reccs előtt jelenik meg, hanem mondjuk 9 milliárd évvel korábban, akkor van ideje az értelmes életnek is kialakulnia, bár egy táguló világmindenségben kedvezőbbek számára a körülmények.
Számunkra most nem csak az érdekes, hogy - miként Jéki is rámutat - egyelőre "nincs bizonyítékunk arra..., hogy a miénken kívül léteznének más univerzumok". Hanem az is, hogy emellett Peacock azt is megpróbálja megbecsülni, hogy bizonyos körülmények között (tehát például egy, a Nagy Reccs felé tartó univerzumban) mekkora valószínűséggel alakul ki élet, valamint értelmes élet.
A filozófus Ernan MecMullan azonban az ilyen próbálkozásokkal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel nem tudjuk, hogy az élet és az értelmes élet létrejötte milyen feltételektől függ, ezért valószínűséget sem tudunk rendelni hozzájuk, hiszen nem tudjuk, hogy mi lehet rájuk befolyással.
Kapcsolódó linkek:
A NOL cikke
Ha el akarjuk kerülni, hogy egy esetleg létező idegen civilizáció felfedezzen minket, akkor nem csak az úgynevezett aktív SETI-vel, vagyis az idegeneknek szóló üzenetek küldésével kellene felhagynunk, de abba kellene hagynunk a földközeli kisbolygók radaros megfigyelését is, olvasható egy orosz tudós most megjelent tanulmányában.
