Elég nehéz dolgom van „élménybeszámolót” írni egy olyan eseményről, amin nem is vettem részt, sőt nem is éltem akkor.
2006-ban a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) ifjúsági pályázatán elért eredményem miatt lehetőségem nyílt ellátogatni Huntsville-be a U.S. Space and Rocket Centerbe. Ott láthattam az amerikai űrprogram minden mozzanatáról pillanatfelvételt, eredeti tárgyakat és űreszközöket: Mercury, Gemini, Apollo-16 visszatérő egységeket, és több Saturn rakétát a szabadtéri rakétaparkban. Mindezt figyelve időben elég távolinak tűntek az említett űrprogramok. Úgy éreztem, mintha az űrkorszak fénykorának maradványai „porosodtak” volna a szemem előtt. Inkább csak a múltra való visszaemlékezést tükrözték, nem pedig a jövőbeli holdbázisok, és holdűrhajók reális megépítését.
A nagy tettek még nagyobb tettek véghezvitelére kellene, hogy ösztökéljék az újabb generációkat. A szép kezdés után ma nincsen sem holdbázisunk, sem pedig holdűrhajónk. Az Apollo program nagy mérföldkőnek számított az emberiség történetében, számomra pedig egy tudományos/technikai kísérletet jelentett, amit archivált adatok alapján „élhettem át”. És sokszor felmerülnek bennem kérdések: ha akkor megcsináltuk, most miért nem? Miért kellene, hogy az ember holdi jelenlétet egy „következő űrverseny” szabja meg? Én bízom abban, hogy már a következő évtizedben visszatérünk a száraz, szürke, és megannyi rejtélyt tartogató kísérőnk felszínére, és én is átélhetem azt az élményt, amit nagyszüleink.
Orgel Csilla
Kapcsolódó cikkek:
Az első holdraszállás több mint 18 évvel azelőtt volt, mielőtt megszülettem volna. Gyermekkori kíváncsiságomnak köszönhetően az űrkutatás elég hamar a figyelmem középpontjába került. Ekkor ismerkedtem meg könyvekből a holdraszállás történetével. Főként az égitest felszínén végzett kísérletek mozgatták meg a fantáziámat, valamint olyan egyszerű dolgok, mint a mozgás, kőzetminta-gyűjtés vagy a sportolás „milyensége”. A kísérőnkről visszahozott kőzetminták nagy lelkesedéssel töltöttek el, geológus hallgatóként ez ma sem változott.
Cikkünk szerzője másodéves földtudomány szakos BSc hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2006-ban a MANT ifjúsági esszépályázatának győztese. 
Holdra szállunk!
Lesz-e mit ünnepelnünk a holdraszállással kapcsolatban?
Lépések
Kicsit több mint egy napja lehettünk tanúi az űrrepülések legnagyobb jelentőségű startjának. Az események azóta lassan csordogálnak, de a lényeg: az irány és a sebesség megfelelő.
