Szakmai konferenciával zárult hazánk részvétele az ESA PECS programjában. A tudományos és műszaki eredmények ismertetése mellett nem maradt idő a történeti visszapillantásra. Pótoljuk.
Előző cikkünkben beszámoltunk arról a konferenciáról, amelyet október 8-án a Külgazdasági és Külügyminisztériumban abból az alkalomból tartottak, hogy befejeződött Magyarország részvétele az ESA PECS (Plan for European Cooperating States) programjában. Valójában PECS részvételünk már 2015-ben, az ESA teljes jogú tagállamává válásunkkal véget ért, de a csatlakozás előtt elindított projektek mostanra fejeződtek be. Így nyúlt a jogilag 12 évig tartó PECS részvételünk 15 és fél évesre. Az előzményeknek és ennek a történetnek az ismertetésére a konferencián nem volt idő, így e helyütt próbáljuk meg dióhéjban összefoglalni ezt a sikertörténetet. A PECS célját és működését tekintve a megállapodás 2003-as aláírásakor közölt cikkünkre utalunk.
A PECS program fejlődését korábbi cikkeink alapján nyomon követhetik, de hogy ne kelljen sokat keresgélni, álljon itt egy rövid kronológiai összefoglaló. Elsőként Magyarország csatlakozott 2003-ban. Hazánk volt az egyetlen, amely két és fél (öt éves) ciklust töltött a PECS-ben (a megállapodás meghosszabbításairól itt, itt és itt írtunk). A többi ország az előírt öt év elteltével teljes jogú vagy társult tag lett. (Az ESA csatlakozással a PECS programban való részvétel jogilag automatikusan megszűnik, a megkötött szerződések lejártáig azonban de facto folytatódik a PECS keretében folyó munka.) Hazákat a PECS programban Csehország (csatlakozott 2003-ban, ESA-tag lett 2008-ban), Románia (2006–2011), Lengyelország (2007–2012), Észtország (2009–2015) és Szlovénia (2010–2016) követte. Jelenleg is a PECS program résztvevője Lettország (2013–), Litvánia (2014–), Szlovákia (2015–), Bulgária (2015–), Ciprus (2016–) és Horvátország (2018–).
A PECS program még nem létezett, amikor Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára és Antonio Rodotá, az ESA főigazgatója 1998 januárjában aláírták a PRODEX megállapodást. Egy holland és egy magyar csillagász kiváló személyes kapcsolatának volt köszönhető, hogy beléphettünk az elvben csak ESA-tagok számára nyitva álló önkéntes programba. Már a csehek is követtek minket, mire az ESA-nál észbe kaptak, hogy ily módon anélkül részesülünk a program előnyeiből, hogy a kötelező hozzájárulást befizetnénk az ESA részére. Ekkor „lehúzták a rolót”, több országot nem engedtek be, a bent lévőket viszont nem lehetett kitenni. A PECS feltételeit viszont úgy alakították, hogy csatlakozásunkkal automatikusan megszűnt PRODEX részvételünk. (Kép: MŰI archívum)
A Magyar Tudományos Akadémián 1999 októberében tartott nemzetközi konferencia, ahol megszületett a PECS program ötlete. A konferencián részt vevő cseh, lengyel, román és magyar szakemberek kifejtették, miért nem tudják országaik az ESA tagság feltételeit teljesíteni. A konferencián részt vett Antonio Rodotá, az ESA főigazgatója és Jean-Jacques Dordain, a későbbi főigazgató, aki akkor stratégiai igazgató volt. A budapesti tanácskozás nyomán indult el az ESA-n belül az PECS szabályainak kidolgozása. A program tervét 2001. szeptember 11-12-én ismertették az érdeklődő országok képviselőivel, bár az eseményre rányomta a bélyegét, hogy aznap mindenki az ESA előcsarnokában felállított képernyőkön az amerikai terrortámadás képeit figyelte. (Kép: MŰI archívum)
Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter és Jean-Pol Poncelet, az ESA stratégiai igazgatója 2003. április 7-én írták alá a PECS megállapodást. Magyarország elsőként csatlakozott a PECS-hez. (Kép: ESA)
Az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban tartott ünnepélyes aláíráson az ESA részéről jelen volt többek közt Henk Olthof (bal szélen, akinek csak a fél arca látszik), aki annak idején „bevitt” minket a PRODEX programba, Giuseppe Giampalmo, az ESA nemzetközi igazgatója és Catherine Baudin (J.-P. Poncelet mögött áll), aki a PECS jogi szabályait kidolgozta. (Kép: MŰI archívum)
A kakukktojás kép, amelyiknek csak annyi köze van az ESA-hoz és a PECS-hez, hogy a PECS megállapodás aláírásának szünetében portálunk alapító főszerkesztője, Szentpéteri László és e sorok írója aláírták a Magyar Űrkutatási Iroda és az Űrvilág közötti együttműködési szándéknyilatkozatot. (Kép: MŰI archívum)
Jean-Pol Poncelet-vel 2003. november 5-én Párizsban, az ESA központjában írtuk alá a PECS megállapodást hatályba léptető PECS Chartert. (Kép: MŰI archívum)
Jogilag a Charter aláírásával, 2003. november 5-én kezdődött PECS együttműködésünk. A dátumnak később nagy jelentősége lett. Minthogy PECS megállapodásunkat 2008-ban újabb 5 évre, majd 2013-ban, amikor már karnyújtásnyira lévőnek tűnt az ESA-belépésünk, már csak 2 évre hosszabbítottuk meg, ezért a megállapodás 2015. november 5-én járt volna le. Eddig a határidőig kellett a teljes jogi procedúrát lebonyolítani, a jogászok számára ugyanis elviselhetetlen gyötrelmet okozott volna, ha a két időpont között „űr” keletkezik. Végül sikerült ezt a földi „űrt” elkerülni, a szükséges dokumentumok egy nappal a határidő lejárta előtt, 2015. november 4-én eljutottak az ESA-ba. (Kép: MŰI archívum)
A PECS szabályai szerint akkor alakulhatott meg az ESA-n belül a programot nemzetközi szinten irányító PECS Bizottság, amikor a programhoz csatlakozott országok száma elérte a négyet. Ennek megfelelően 2007. május 8-án az ESA Központban megalakult a PECS Bizottság. Mivel az a megállapodás született, hogy az elnöki tisztet a tagországok képviselői évente váltakozva, a belépés sorrendjében töltsék be, ezért a Bizottság első elnökévé e sorok íróját választották. (Kép: ESA)
A PECS-ben folyó munka fontos része volt, hogy minden projekt vezetője évente egyszer részletesen beszámolt az ESA PECS Iroda és a MŰI képviselőinek a projekt szakmai előrehaladásáról és az adminisztratív ügyekről. A beszámolókat néhány esetben a helyszínen, az adott intézet meglátogatásával egybekötve tartottuk: 2006. május 15-én például a Szegedi Egyetemet látogattuk meg. (Kép: MŰI archívum)
Fontos állomás volt a PECS-ben, amikor az ESA elnyert az EU-nál egy olyan projektet, amelyben lehetőséget biztosított a még nem ESA tagországok számára arra, hogy kísérleteiket feljuttassák a Nemzetközi Űrállomásra. Ez volt az úgynevezett SURE program, amelyben a Magyarország kiemelkedően sikeresen szerepelt. A sikeres projektvezetők és munkatársaik 2006. november 9-én a Magyar Űrkutatási Irodában tartottak megbeszélést a SURE program vezetőjével, a képen nem látszó Marc Heppenerrel. (Kép: MŰI archívum)
PECS beszámoló 2007 novemberében az akkor éppen az Országos Meteorológiai Szolgálat épületében működő (és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz tartozó) MŰI-ben. (Kép: MŰI archívum)
Intézetlátogatással egybekötött PECS beszámoló 2010 májusában az akkori MTA Atomenergiakutató Intézetben (MTA AEKI), a jelenlegi Energiatudományi Kutatóközpont jogelődjében. (Kép: MŰI archívum)
Bernard Zufferey, a PECS program vezetője 2010. május 20-án a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (MTA RMKI, ma: Wigner Fizikai Kutatóközpont) régi és készülő, új műszereit. (Kép: MŰI archívum)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Lezárult hazánk PECS részvétele
Negyedszázados út
„Azt tudtam, hogy volt egy űrhajósotok”
„Részvételetek a nagy horderejű küldetésben megalapozta a tekintélyeteket”
„Annak idején hiányzott a politikai akarat”
„Gyorsan meg fogjátok találni a helyeteket az ESA-ban”
Egy újabb lépéssel közelebb az ESA-hoz
A PECS program honlapja (ESA)
Az ESA bővítésének lépései (Wikipedia)
Az ESA PECS programja 1999-ben fogant, 2001-ben született, 2003-ban indult, 2007-ben kapcsolt teljes sebességre, 2015-ben véget ért a magyar közreműködés, de az utoljára indított pályázatok 2018-ban zárultak.
